Képviselőházi irományok, 1872. XI. kötet • 537-573. sz.

Irományszámok - 1872-551. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottságnak jelentése a földadó szabályozási törvényjavaslatról

112 551. SZÁM. Ha a véderdő letaroltatik, annak újraerdősítése vagy épen nem, vagy csak oly költséggel eszközölhető, hogy az az abból várható jövedelemmel semmi arányban nem áll, a mi a birtokost az újra erdősítésre épen nem ösztönözheti. Az egyszer letarolt ily erdőövek rendszerint nemcsak a terméketlen területek sorába mennek át, hanem a közvetlen alattuk fekvő erdőöveket, melyek előbb rendes módon kezelhetők s igy jövedelmezők voltak, a véderdő szerepére juttatják, ezeknek engedvén át a feladatot az alattok fekvő területeket megvédni. Egy szóval a véderdő övek kíméletlen letárolása által a tenyészet határa lejebb szorittatik s azzal a nemzeti vagyon egy termékeny terület megsemmisítése által csonkittatik. Számos példákat szolgáltatnak erre nézve honunk majdnem minden magasabb hegységei; különösen pedig a központi Kárpátok, hol a fatenyészet határa a véderdők pusztítása és legeltetése folytán úgyszólván szemlátomást évtizedről évtizedre lejebbszáll és feltartózhatlanul mindig lejebb fog szállani, ha a törvényhozás megfelelő intézkedés által annak gátot nem vet. A röviden elmondottak eléggé magyarázzák, hogy az államok erdőtörvényében miért van oly nagy súly fektetve a véderdők fenntartására, melynek módját a véderdőbirtokos szabad gazdálkodásának azon tetemes a közjó érdekében szükséges, de a birtokosra nézve terhes korlátozásában találták, mely szerint az a véderdőket soha le nem tarolhatja, nem legeltetheti sem ritkítva nem vághatja, hanem csak szállalva használhatja; azaz csak itt-ott s csak a túlélt és előbb-utóbb magától is kidűlő fákat vághatja; mert ezen erdők záratát ritkítás által sem lehet a nélkül megszakítani, hogy ez által a szélviharnak ut nyittatván, azok a széldöntés veszélyének ki ne lennének téve. A gazdaságnak ilyen korlátozása mellett és tekintetbe véve, hogy a magas hegységekben a szállítás nehézsége és költségessége mellett az erdőnek csak tömeges, nem pedig egyes szálanként való kihasználása lehet jövedelmező! természetes, hogy a véderdők a birtokosnak rendszerint annyit sem jövedelmeznek, hogy abból az adót lehetne fedezni, legtöbbnyire pedig a birtokosnak veszteséget okoznak; a mi ismét megmagyarázza azt, hogy a birtokos a nélkül, hogy törvény által kényszerítve ne lenne, a véderdőöveket fentartani nem fogja, törvényes kényszer mellett pedig azt a közjó érdekébeu méltatlanul reárótt tehernek tekinti.* Az Európa szerte elismert fontosságú véderdőknek fentartása, nézetem szerint, csak két utón eszközölhető, még pedig: a) vagy az által, hogy a véderdőket az állam kisajátítás utján mind birtokába veszi; b) vagy pedig, ha a véderdők az adófizetés alól felmentve a birtokosokra nézve lagalább közvetlen nem érezhető teherré válnak; mert hiszen minden jog fogalommal ellenkezik, ha az állam egyes birtokosokat, kik véletlenül ilyen véderdők birtokában is vannak, a közjó érdekében aránytalan áldozatokra késztet, megfosztván őket minden lehetőségtől ezen tehertől barmiként is szabadulni, vagy nem nyújtván nékiek viszont-szolgálat fejében némi méltányos kedvezményt a reájok rovott tehernek könnyebb elviselhetésére. Az első mód ámbár a legigazságossabb és legmegfelelőbb, nem ajánlható, mert az ismét az államnak okozna nagy kiadásokat, nemcsak a terület kisajátítása, hanem a költséges őrzése és kezelése által, melyet a magánbirtokos a véderdőkkel összefüggésben álló és hasznot hajtó erdeiben és az előbbiekkel együttesen, könnyebben és sikeresebben, valamint olcsóbban eszközölhet; minélfogva a második mód, t. i. a fatenyészet határán álló véderdőknek adómentessége általában, de különösen a mi viszonyaink között megfelelőbbnek mondható, mert ugyanazon czél elérése mellett az államtól közvetlenül semmi, a birtokostól pedig csak elviselhető áldozatot kivan. Az erdőtörvénynek feladata lévén a véderdők fentartásáról gondoskodni, egyúttal intézkedni fog az iránt is, hogy a véderdők határa kellőleg meghatároztassék. Nem lehet itt az adómentesség tárgyában visszaéléstől tartani, mert a birtokos és az állam érdekei a véderdők tárgyáhan ellentétesek s igy egymást szigorúan ellenőrzik és jogaikat védik.