Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.

Irományszámok - 1872-526. A állandó pénzügyi bizottság jelentése azon előterjesztések tárgyában, melyeket egyfelől a belügyminister az országot ez év folytán ért csapásokról és a közmunka- és közlekedési minister az ezen év tavaszán meginditható nagyobb mérvü közmunkák tárgyában a háznak benyujtottak

284 526. SZÁM. ország némely vidékén közszükség és az inség esete előállhat — csakugyan fennforog. És azért a bizottság helyesnek tartja a ministerium azon eljárását, mely szerint az adatok összeállításáról gondoskodott, az előintézkedéseket és óvatossági rendszabályokat megtette, sőt némely helyütt már tett is lépéseket azon irányban, hogy a bajnak lehetőleg elejét vegye. A bizottság helyesli a ministerium azon nézetét is, hogy miután általános országos Ínségről szó nem lehet, a községek hivatvák — a mennyiben erejük engedi — első sorban a szükség enyhítésére, másodsorban a törvényhatóságok feladata gondoskodni és csak harmadik vonalban feladata az államnak országos segélylyel járulni a szükség enyhítésére. Az ingyenes élelmezés és segélyosztás módja pedig minden körülmények között mellőzendő. Munka, az, a mit — ha a segélynyújtás szükségének esete beáll — nyújtani kell, hogy azon mindenki megszerezhesse élete fenntartására szükséges eszközöket. A munkaképtelenek ellátása a társadalmi térre és a községek hivatásához tartozik. A bizottság nem járulhat, azonban a minister azon javaslatához, hogy egyes utvonalakje-:, leltessenek meg és az azokon megindítandó munka által nyújtsa az állam a segélyt. : Eltekintve attól, hogy ezen nagy összegekbe kerülő a ministerium által mintegy 6 millió frtra előirányzott munkálatoknak állami költségen megindítását nagyon nehéz lenne az általános úthálózat tervezetének megvizsgálása és megállapítása előtt elrendelni és egyes útvonalakat azon rendszerből mint egészből kijelölve és mintegy kikapva kiépíttetni, másokkal pedig felhagyni: a bizottság más okokból sem járulhat ezen módozathoz. Az előterjesztett adatok szerint a szükség és igy a segély esete nem folytonosságban és egész területeket elfoglaló nagy vidékekben, hanem az ország egyes részeiben elszórtan fog mutatkozni. Alig lehetséges meghatározni az országnak ma legsúlyosabban látogatott részeiben és mily vidékeken és ott is mely mérvben fog a szükség beállani. E szempontnál fogva sem tartja a bizottság czélravezetőnek, ha egyes nagyobb és oly útvonalak építése által kívánna az ország a bajon segíteni, melyek törvényhozási kijelelés után előlegesen állapíttatnának meg. A bizottság a törvényhatóságokat tartja első sorban hivatva arra, hogy miután, ezek a szükség eseteit, annak mérvét tüzetesen és részleteiben ismerik és constatálhatják, egyes közmunkák által nyújtsák a szükséges segélyt ott, a hol a társadalmi és községi segélyezés azt enyhíteni nem képes. Követésre méltó szép példát adott Gömörmegye tettleg és Nógrádmegye felajánlása által. A bizottság meggyőződése szerint a törvényhatóságok követni is fogják e példát, ha a ministerium által arra felszólittatnak, és ha megengedtetik nekik, hogy — a mitől a törvény egyébiránt nem tiltja d a törvényhatóságokat — inségi alapnak előteremtése czéljából pótadót vethessenek ki. A bizottság átlátja azonban, hogy ez mindenütt azonnal eredménynyel nem történhetik meg, sőt elismeri, hogy az állam feladatában áll a törvényhatóságokat azon helyzetbe juttatni, hogy az önsegély eszközeit alkalmazhassák is, a bizottság elismeri, hogy az állam hivatása hathatósan elősegíteni a törvényhatóságoknak ez irányban teendő lépéseit. És azért a mennyiben az ínséges alap előteremtése mindenütt nem történhetik meg, a bizottság felhatalmaztatni véleményezi a kormányt, hogy a törvényhatóságoknak a bizottság jótállása mellett nyújtson mérsékelt kamat mellett és könnyű visszafizetés i feltételek alatt kölcsönöket olyan közmunkák létesítésére, melyeket a ministerium felügyelete és számadás terhe mellett végeznének és a melyek által vidékeik ínségeit segélyeznék. Ezen czélra egyelőre 1 millió forintot vél a bizottság utalványozandónak az állam ingó vagyona értékesitéséből. A mennyiben ezen összeg elégséges nem lenne, a ministerium ujabb összeget kérhet a törvényhozástól. Ha pedig nagyobb mérvű szükség mutatkoznék, a ministerium, mely kötelessége szerint is éber figyelemmel kiséri ezen ügyet, haladéktalanul előterjesztést tehet a törvényhozásnak, mely