Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.

Irományszámok - 1872-516. Pótjelentés a keleti vasut ügyének állásáról

516. SZÁM. 235 Ezeknél fogva a t. közgyűlés osztatlan nézetével vélünk találkozhatni, midőn visszalépésünk előtt azon utolsó indítványt teszszük: F) A közgyűlés elismerő köszönetét nyilvánítja ugy a működő, mint a vizsgáló-bizottság tagjainak, s utasítja az újonnan választandó igazgató-tanácsot, hogy a bizottságok feláldozó fáradozásainak méltó díjazása iránt saját belátása szerint intézkedjék. Budapesten, 1873. június hó 6-án. Az igazgató-tanács. 1. A magyar keleti vasút részvényeseinek 1872. évi június 3-án tartott rendkivüli közgyűléséből kiküldött „működő bizottság" jelentése. Tisztelt közgyűlés! A m. 1872. évi június 3-án tartott rendkivüli közgyűlés kebeléből azon utasítással küldettünk ki, hogy az igazgató-tanácscsal együtt működve, a társulat válságos pénzügyi helyzetét az egyidejűleg hozott közgyűlési határozatokban megadott alapon véglegesen rendezzük. Működésünket haladéktalanul megkezdve, szívesen nyújtottunk az igazgató-tanácsnak segédkezet, hogy az építési munkák szakadatlan és erélyes folytathatásához szükségelt pénzerő a közgyűlési határozatokban nyert felhatalmazás korlátai között előteremtessék. Közbenjárásunk- s fáradozásainknak csakhamar sikerült is a társulat részére a közgyűlés előtt kimutatott 15,200.000 frtnyi egész szükséglet összegéig oly ajánlatot szerezni, mely feltételeinek mérsékeltségénél fogva már eleve előnyösnek volt elismerendő. Ezen ajánlat egy consortiumtól származott, mely a íranco-osztrák bank-, a cs. királyi szab. osztr. egyleti bank-, s a helybeli franco-magyar bankból alakult. Az ajánlat alapján az igazgató-tanácscsal teljes egyetértésben folytatott tárgyalások eredménye, melyhez a m. kormány is hozzájárulását adá, az igazgató-tanács vonatkozó jelentéséből a t. közgyűlés előtt részletesen ismeretes. Részünkről csak azt kívánjuk kiemelni, hogy a kölcsönszerződésnek megkötése rendkivüli előnyöket biztosított vállalatunk javára, melyek még tetéztettek azáltal, hogy a m. kormánytól ez alkalomból határozott ígéretet eszközölhettünk ki, hogy az épités teljes befejezéséhez netán még szükségelt további összegek az állampénztárból fognak előlegeztetni. Miután azonban kiküldetésünk sajátképeni czélja a társulat pénzügyi helyzetének végleges rendezése volt, figyelmünk s törekvéseink főtárgyát már elejétől kezdve kiválóan ezen ügy képezé. Meg kell vallanunk, hogy a kérdés beható tanulmányozása, ismételt tanácskozások és értekezések csakhamar azon meggyőződést költék bennünk, hogy ugy a részvényesek, mint az államkincstár által hozandó áldozatok nélkül a vállalat végleges megszilárdítása lehetetlen. Törekvésünk tehát oly terv, s illetőleg pénzügyi müvelet feltalálására irányult, mely a mindkét oldalról hozandó áldozatokat a lehetőleg legcsekélyebb mértékre szállítja le. 30* i