Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.
Irományszámok - 1872-516. Pótjelentés a keleti vasut ügyének állásáról
Az 1871. szeptember 18-iki ülés jegyzőkönyve egy a m. kormányhoz a Warringféle emlékiratban ellene emelt igényeket, illetőleg kártérítést sürgető, beható felterjesztés szerkesztését határozta el, mely be is adatott, s melynek következtében a m. közlekedésügyi ministerium 1872. május 25-én 8016. sz. a. kelt leiratában minden kártérítési igényt — egy aránylag jelentéktelen összeg kivételével — egész határozottsággal visszautasított. Az 1872. február 16-án kelt jegyzőkönyv bizonyságot tesz arról, hogy az igazgatótanács egy rendkivüli közgyűlést akart összehívni, de azon körülmény folytán, hogy azt a pénzügyminister ellenzé, szándékával felhagyott. Az 1872. márczius 15-iki jegyzőkönyv ugyanarról tanúskodik, hogy nevezetesen a kormány ismételten nyilvánitá azon óhajtását, miszerint egyelőre ne hivassék össze közgyűlés; az igazgató-tanács azonban, miután a kormány ígéreteit tettek épen nem követték (néhány milliónyi előleget kivéve, melyeknek visszatérítése határozott időpontra kikötve volt) az összehivást végre mégis elhatározta. S ha még végre az 1872. június 2-iki ülés jegyzőkönyvéről is megemlékszünk, melyben a közlekedésügyi ministerium 1872. május 25-én 8016. sz. a. kelt s fennebb már érintett elutasitó határozata felolvastatott: az eddig történteket a lehető legnagyobb rövidséggel felemiitettük, miután a közgyűlés 1872. június 3-án már megtartatott, s igy részünkre nem marad más hátra, mint megjegyzéseinket és nézeteinket közölni, valamint javaslatainkat megtenni. Miután — mint tudva van — a keleti vasútnál a fennebb elősorolt események folytán tőkehiány állott be, melynek számszerű összege ez idő szerint teljes biztossággal meg nem határozható, de mely valószínűleg 15, vagy tán több millióra is rúghat, első sorban azon kérdés merül fel, vájjon kötelesek-e a részvényesek e kárt sajátjukból viselni avagy nem? Mi azt hiszszük, hogy e kérdésre egész határozottsággal nemmel felelhetünk. A részvényeseknek joga van az okoz ott kár megtérítését követelni, mert ezen kár első sorban a párisi szerződés, valamint a b ordereau-regulateur kifolyása és következménye volt, ezen szerződések pedig csak az esetben lennének a részvényesekre nézve kötelezők, ha azokat egy alakuló közgyűlés jóváhagyta volna, vagy legalább is ily közgyűlés megtartatván, azon az alapszabályok jóváhagyattak, s később az igazgató-tanács a nevezett szerződéseket elfogadta volna, mely utóbbi esetbena részvényesekkel szemben csak az igazgató-tanács és a kormány felelősségre vonható, de legkevésbé sem oly egyének, kik az igazgatótanácstól felmentvényt nyertek,— föltéve, hogy eme harmadik személyek jóhiszemüleg jártak el, mert a ro sz-hiszemüség esetén még az illetékes helyről jövő végleges felm f entivény sem nyújthatna védelmet. Előzőleg tartott alakuló közgyűlés nélkül jogilag még csak szó sem lehet arról, hogy a nevezett szerződések szomorú következményei s az azok folytán keletkezett károk a részvényeseket érhessék. Ez folyik a dolog természetéből, a köztörvény világos szavaiból, az engedélyokmány- és alapszabályokból (mint különös törvényekből), és végre még maga a párisi szerződésből is. A dolog természetéből, mert még sem gondolhatni oly részvénytársaságot, mely nem önmaga készíti saját társasági szerződését (az alapszabályokat) vagy legalább egy már meglévőt KÉPVH. IROMÁNY. 1872/75. IX. 28
