Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.
Irományszámok - 1872-516. Pótjelentés a keleti vasut ügyének állásáról
516. SZÁM. 213 könyvvezetőség sokkal gyorsabban eszközölhetett volna. S valóban ez irányban nem is kell utánvizsgálatainknál lényeges megjegyzéseket tennünk, vagyis, ha a párisi szerződés és bordereau-regulateur lényegükben teljesen helytelen főfelosztásai alapul vétetnek, ha továbbá a főmérnök -előterjesztései szentirásként tekintetnek: a kiküldött igazgató-tanácsosok vizsgálatai-és jelentéseiről roszat mondani nem lehet, miután az összegezési hibák általuk tényleg kijavittattak. Csakhogy, fájdalom, végre is az tűnik ki, hogy a fennebb érintett helytelen főfelosztás baljóslatú tényei mellett, még a főmérnök előterjesztései is — vájjon tudva avagy nem tudva, azt itt vizsgálni nem akarjuk s nem is akarhatjuk — ugy az állítólag teljesített munkák mennyisége- mint minőségére vonatkozólag szintén helytelenek voltak,miután különben, tekintettel a tényleg eszközölt munkák felszámított százalékára, lehetetlen volna, hogy oly sok pótmunkát kell még eszközölni, s a minőség is oly sok kívánnivalót hagyott hátra, hogy e tekintetben is később sok javításra volt szükség. Ezeket előrebocsátván, &z alább következőkben a második időszak legérdekesebb mozzanatait röviden kiemeljük, a közönségesebb kezelési munkát, mint czélunkra nézve közönyöst, elmellőzvén. Az igazgató-tanács 1869. év ápril 15-én tartott ülésének jegyzőkönyvéhez csatolva van a kiküldött igazgatótanácsosoknak jelentése az 1869. február 23-án, fennebb máiérintett jegyzőkönyvben Warringnak utalványozott összegek feletti jelentése. A jelentésben beismertetik az, hogy okmányok mellékelve nincsenek, s daczára ennek, mégis megtörtént az utalványozás, illetőleg a megtörtént utalványozás jóváhagyása. Az 1869. augusztus 16-iki ülés jegyzőkönyve annyiban fontos, amennyiben a kormánybiztos ez ülésben vett részt először és mert e jegyzőkönyvhöz csatoltatott a pályavonalok beutazásának eredménye feletti jelentés. A meghagyás a pályavonalak beutazására 1869. június 16-án kelt, a beutazás pedig 1869. július második felében történt. A jelentés telve van a munkák állásának dicsérésével. Az 1870. február 15-iki ülés jegyzőkönyve már egészen más jellegű. Ebben már •élénken hangsulyoztatik, hogy a kormányrendeletek figyelembe nem vétetnek, hogy a nagy-várad-kolozsvári szakaszon jelentékeny hátramaradások mutatkoznak, s az építési vállalkozó, Warring már ekkor levonásokkal és a kiépítésnek saját kézbevételével fenyegettetett. Az 1870. márczius 15-iki j e g yzőkönyvben ismételten sürgettetik a nagy-várad-kolozsvári vonalszakasz kiépítése. Az 1870. ápril 6-ki jegyzőkönyv Prangen igazgató-tanácsos urnák azon jelentését tartalmazza, hogy a nagy-várad-kolozsvári vonalszakasz megnyitása még csak legkevesebb 3 hó multán történhetik meg. Az 1870. május 16-án tartott ülés j e g yz ő k ö n y v e Bottlik urnák főigazgatóvá kinevezését tartalmazza. Az 1870. augusztus 17-iki ülés jegyzőkönyvében ismételten panaszok emeltetnek a magyar kir. építészeti igazgatóságnak a tervek vizsgálása és jóváhagyása körüli lassú eljárása felett stb. Az 1870. szeptember 17-iki jegyzőkönyv tudatja, hogy a nagy-várad-kolozsvári vonalszakasz 1870. szeptember 7-én megnyittatott. Ugyancsak abból látható az is, hogy az építési alapból 1870. szeptember 17-én már 31,767.199 frt 50 kr o. é. kiutalványoztatott, tehát csak 20,756.250 frt 50 kr állott még rendelkezésre. Az 1870. october 15-ki ülés jegyzőkönyve igen nyomós jelentőségű, mennyiben azon időközi kamatokra vonatkozó nehézségeket tárgyazza, melyek az első vonalszakasz elkésett megnyitása következtében felszaporodtak, s még inkább, a mennyiben Lehmann főmérnöknek Warring
