Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.
Irományszámok - 1872-516. Pótjelentés a keleti vasut ügyének állásáról
200 516. SZÁM. alapból kell fedeztetnie, világos, hogy a 13. §. a társaság érdekeit a legnagyobb mérvben sérti azáltal, hogy eszközt ad a Warring testvérek kezébe magukat az állami felülvizsgálás előtt minden kezesség alól felszabadíthatni. A 14. §. annyiban bir jelentősséggel, hogy ez is a szerződő felek sajátságos eljárásáról tanúskodik. Minden ehhez hasonló szerződésben ugyanis a netáni egyenetlenségek választott-bírósághoz utalvák. melynek megalakítása és eljárása iránti módozatok eleve megállapittatnak. Igen természetesen, miután tisztességes szerződő feleknek érdekében áll, hogy a netáni egyenetlenségek mielőbb jogérvényesen kiegyenlítessenek. Nem igy a párisi szerződés! Mig a 14. §. első része választott-bíróságot határoz jogérvényes Ítélet hozására, a nélkül, hogy ezt eljárásában per alakhoz kötné: a második részben már kiüt a szeg a zsákból, s kiforgatja az egész választott-birósági eljárást azáltal, hogy megállapíttatik, miszerint, ha a szerződő felek nem tudnának megegyezni a választott-biróság összeállításában, a nehézségek kiegyenlítése az illetékes bírósághoz utasittatik, oly szerkezet, mely az első részt teljesen paralizálja, miután e szó alatt ,nehézség" igen könnyen a beállandó különbségeket, tehát magát az egyenetlenséget is érthetni. falóban sok minden másként történhetett volna, ha szerződésszerüleg választott-birósági gyors eljárás köttetett volna ki. A 15. §. nagyon fontos jelentősségü a szőnyegen forgó eset jogi megítélésénél, mi okból azt a részvényesek figyelmébe különösen ajánljuk. Ebben ugyanis kötelezi magát az angol-osztrák bank, hogy a most tárgyalt párisi szerződést a leendő társaság elé fogja terjeszteni, s azt a leendő igazgatótanács és a társaság első részvényesei által teljes szövegében, minden változtatás nélkül elfogadtatni; továbbá meghatároztatik, hogy, miután az angol-osztrák bankosak a leendő magyar keleti vasúttársaság nevében és megegyezésével szerződött, az ő minden további felelőssége, tekintettel a szóban lévő szerződésre, megszűnik, (csak az esetben) mihelyt a társaság megalakul s a fennebbi szerződés minden határozmányait magáévá teendette. Tehát mindaddig, mig ez meg nem történt, tehát mig a leendő igazgató-tanács és a társaság első részvényesei eme szerződést magukévá nem teszik: a 15. szakasz világos szavai szerint az angol-osztrák bank marad felelős ugy e szerződésért, mint az ennek kiegészítő részét képező, s a szerződő felek által is ilyenül határozottan elismert úgynevezett „bordereau-regulateur "-ért is. i c) Az úgynevezett Bordereau-Begulateur. A b) alatt taglalt párisi szerződés, miként említve volt, 1868. deczember 16-án jött létre. Egy nappal később, vagyis 1868. deczember 17-én ujolag hozzáláttak a szerződő felek a munkához, hogy a leendő keleti vasutrészvénytársaságot számszerűleg is tönkrejuttassák, — miután ez elvileg az előző napon már úgyis megtörtént — s megalkoták az úgynevezett bordereau-regulateur-t, melyet ők előbbi szerződés kiegészítő részének nyilvánítottak; annak végén világosan megjegyezvén, hogy a bordereau-regulateur a szerződéstől el nem választható, s azzal együtt egy öszhangzó egészet képez. A fennebb mondottak után kétségtelen tehát, hogy ezen bordereau-regulateur-ért is mindaddig felelős az angol-osztrák bank, mig azt a keleti vasutrészvénytársaság — vagy az angolosztrák bank szavai szerint — mig a társaság igazgató-tanácsa és első részvényesei azt magukévá mem teendik. Eme bordereau-regulateur határozatai következők: Az 1. szakasz megváltoztatja a párisi szerződés 7-ik szakaszát és pedig ujolag a keleti vasúttársaság kárára. s
