Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.

Irományszámok - 1872-516. Pótjelentés a keleti vasut ügyének állásáról

516. SZÁM. 191 fektethetni, mivel az esetben ennek a m. közlekedésügyi ministerium s igy az állam kárpótlási kötelezettsége, véleményünk szerint, semmi kétséget sem szenvedhet: 1872-ik évi augusztus hó 12-én irásbelileg felkértük a m. közlekedésügyi ministeriumot, miszerint engedné meg, hogy a m. kir. vasutépitészeti igazgatóság kérdéses jelentését, valamint egyéb, a keleti vasút építésére vonatkozó és a m. közlekedésügyi ministeriumnál levő okmányokat, saját hivatalos helyiségében s hivatalos ellenőrzés mellett, megtekinthessük, tanulmányozhassuk, s azokról másolatot vehessünk. A m. közlekedésügyi ministerium válasza kitérő, s közvetve elutasitó volt. A közlekedésügyi minister ur ő nagyméltósága ugyanis 1872-ik év szeptember 13-áról 15.573. ^sz. alatt kelt intézményével válaszul adta, hogy kész a betekintést s másolatvételt megengedni mindazon hivatalos okmányokra nézve, melyek a közlekedésügyi ministerium s közegei részéről az engedélyesekkel s viszont (tehát az engedélyesek részéről a m. közi. ministerium és közegeivel) váltattak; egyidejűleg felszólitván bennünket mindazon okmányok részletes kijelölésére, melyekre a ^vizsgálat folytatásához s bevégzéséhez szükségünk van. Ezen intézményből világosan látható, hogy a m. kir. épitészeti igazgatóság fennérintett jelentésének betekintése és lemásolása megtagadtatott, miután e jelentés nem tartozik azon okmányok közé, melyek a m. közi. ministerium s közegei részéről az engedélyesekkel vagy megfordítva, váltattak, hanem azok közé, melyek a m. közi. ministerium és saját közegei közt folytak. Nem akarunk e helyütt annak vizsgálatába bocsátkozni, vájjon a m. közi. ministerium jól cselekedett-e, hogy az úgynevezett hivatalos-titkot velünk szemben s egy oly esetben tartotta fenn, mint ép a szóban lévő, hol több okoknál fogva a közérdek, az ország hitele forog kérdésben, megelégszünk annak constatálásával, a mi megtörtént s megjegyezzük, hogy az oly annyira titkolt jelentés tartalma szükség esetén, eskü alatt kihallgatandó tanuk által erősittethetik meg. A mi az angol-osztrák bankot illeti, ehhez 1872-ik év augusztus 10-én levélben kérdést intéztünk, vajon nem lenne-e hajlandó a keleti vasút ügyében hozzá intézendő kérdésekre felvilágosításokkal szolgálni, és kebeléből e czélra valakit kiküldeni, ki a bank törvényesen üállitott felhatalmazásával felruházva, a hozzá intézendő kérdésekre a bank nevében feleleteit jegyzőkönyvbe igtattatni jogosítva lenne. Erre tőle 1872-ik évi augusztus 15-én 2270. sz. alatt azon választ nyertük, hogy ha részéről ok forogna is fenn ily felhatalmazottnak értekezleteinkhez való kiküldésére, ez, tekintettel különösen az igazgatóság több tagjának szabadságon léte miatt fenforgó személyviszonyokra, jelenleg teljes lehetetlen volna. Az angol-osztrák bank ajánlá, miszerint a felvilágosításokat tőle levelezési iiton szerezzük meg, és készségét nyilvánitá a hozzá intézendő kérdésekre a lehetőségig és a leggyorsabban válaszolni. Miután a levelezési ut ily ügyben egyértelmű, annak ad calendas graecas halasztásával «zen ajánlatot — magától érthetőleg — el nem fogadtuk s az illető tényeknek eskü alatt kihallgatandó tanuk által kell bebizonyittatniok, ha egyátalán még valamit be kellene bizonyítani, mit, tekintettel az okmányokból kitűnő tiszta tényállásra, tagadásba helyezhetni hiszünk. Ezen megjegyzéseket a világosság kedveért kellé előrebocsátanunk, s midőn most az ügy •érdemére térnénk át, a jelentésünk végpontjaiban felhozott javaslataink megállapítására feltétlenül szükségesnek tartjuk a keleti vasút ügyében három fejlődési szakot megkülönböztetni, és pedig : I. A keleti vasút keletkezését; II. a keleti vasút építését Warring alatt, s a kiegyezés megkötését; III. az épités házilag kezelt folytatását.