Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.
Irományszámok - 1872-480. Törvényjavaslat, a honvédzászlóaljak szaporitása tárgyában
430. SZÁM. 5 feloszlott határőrezredek honvédség kötelékébe tartozó tisztek és legénység pedig a felállítandó honvédzászlóaljakhoz osztassanak be. A horvát-szlavón végvidék eddig még nem polgárosított területén az 1868. évi XL., XLI. és XLII. törvényczikk életbelépése által uj honvéd-zászlóaljak felállítása okvetlenül szükségessé válik, minthogy ezen terület nagysága, a lakosság száma, végre hadállitási képessége ezt egyformán követeliEzen terület 29á 1 / 2 Q mértföldet foglal magában ; a már polgárosított rész pedig 399 • mértföldet, tehát egész Horvát-Szlavonország 693 x / 2 Q mértföldet; igy tehát, ha ezen területen még 6 uj honvédzászlóalj felállíttatnék, minden egyes honvédzászlóalj területe 57 8 / 10 Q mértföldre terjedne, mely terület a Magyarországban lévő honvédzászlóaljak 61Q mértföld területével körül-belől arányos Mind a lakosság számát, de kivált hadállitási képességét tekintve, hasonlókép 6 uj zászlóalj felállítása szükségesnek mutatkozik; mert az 1869-diki népszámlálás szerint volt a polgárosított területen (Belovár megyét hozzászámítva, Fiume város területét nem) 1,296.145 lakos, a végvidéken 553.243. Ha az 1871., 1872. és 1873. évi állítási lajstromok átlagos számait veszszük, következő eredményre jutunk: A polgárosított területen átlag besoroztatott évenként 4.136 ujoncz; ezek közül az ezredekhez jött 2.073, különleges csapatokhoz 1.200, a honvédséghez 863, összesen 4.136, Ugyanazon kulcs szerint a nem polgárosított területen átlag be fog soroztaim 2.842 ujoncz, és pedig a sorezredekhez 1.583, különleges csapatokhoz 620, a honvédséghez 639, összesen 2.842, Ezek szerint egész Horvát-Szlavonország évenként átlag 6.978 ujonczot állit és pedig: 5 gyalog sorezredhez 3656, a különleges csapatokhoz 1.820, a honvédséghez 1502-öt. Ezen számhoz képest esik minden sorezred számára évenként 726 ujoncz, egy sorezred zászlóaljára tehát 121, még azon esetben, ha a már meglévő 6 honvédzászlóalj száma Horvát-Szlavonország területén 12-re emeltetnék: akkor minden honvédzászlóaljnak átlag 125 ujoncz jutna. Az ujonczok évenkénti ily száma mellett minden e területen levő honvéd-zászlóalj tehát 12 év alatt egy honvédzászlóalj hadilétszámát több százzal túlhaladó legénységgel fog rendelkezni. Ezen legénységhez azonban még hozzá kell számítani 3.888 egyént, kik most mindjárt, a zászlóaljak felállításakor, mint már a honvédség kötelékében állók, a honvédzászlóaljakhoz beosztatnak; továbbá tekintettel kell lenni egyszersmind azokra, kik a véderőről szóló törvényczikk következtében ezután minden év végével az 5 sorezred és a különleges csapatok tartalékosai közül a honvédség állományába át fognak tétetni, és kiknek száma évenként minden egyes honvédzászlóaljra nézve legalább a 300-at meg fogja haladni; a hadsereg évi jutaléka t. i. 5476; ha a 10 évi fogyaték 40% is számíttatik, mégis a 12 honvédzászlóalj mindegyikére esik 300 tartalékos. A népességi viszonyok és a hadállitási képesség tehát egyaránt követeli, hogy Horvát-Szlatonország nem polgárosított részén 6 uj zászlóalj állíttassák fel. Van azonban ezenkívül még egy fontos ok, mely a 6 zászlóalj felállítását szükségessé teszi. A honvéd-kerületek szervezésénél t. i. azon elv állíttatott fel, hogy mozgósítás esetében minden kerület egy mozgósított gyalog-hadosztályt állítson fel.
