Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.
Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról
475. SZÁM. kitérő választ nyerte, hogy neki jogában áll munkásait szaporítani vagy kevesbíteni a nélkül, hogy ebbe a társulat beleszólhatna, s hogy egyébiránt a beérkezett jelentések alaptalanok, túlzottak és hamisak. Az igazgatótanács ennélfogva november 24-én ismét ülést tartott, melyben Warring is résztvett, s a hozzá intézett határozott kérdésekre akkor már azt válaszolá, hogy a munkálatokat azért szüntette meg, minthogy az igazgatótanács október havi kereseti kimutatásából 1 és fél millió forintot levont. Időközben az igazgatótanács által kiküldött szakértők kedvező jelentést tevén, az igazgatótanács a fővállalkozónak a visszatartott 1 és fél millió frtnyi kereseti részletét utalványozta; a fővállalkozó pedig jegyzőkönyvileg kötelezte magát, a pályát minden körülmények közt kiépiteni. A fővállalkozó azonban az épitést oly lanyhán folytatta, hogy a munkák ily haladása mellett a pályának a kitűzött határidőre való elkészültét remélni nem lehetett. A vállalkozó pedig ezen körülményt azzal indokolta, hogy eltekintve az épitésre nem alkalmas téli időszaktól, az aránytalanul felcsigázott munkabérek leszállítását akarja elérni, s egész épitési szervezetét átalakítani, mely indokok önmagokban a körülményeknek megfelelők voltak, mert a vállalkozó tényleg aránytalan magas munkabéreket fizetett, épitési szervezete pedig valóban czélszerütlen és rósz volt. A következő 1871. év elején a vállalkozó egy emlékiratot nyújtott be az igazgatótanácshoz, melyben kéri: eszközölné ki a kormánynál, hogy a vasút az engedélyokmányban megállapított hat szakasz helyett több kisebb szakaszban is megnyittathassák. Az igazgatótanács e kérelmet magáévá tevén, — azt a közlekedési ministeriumhoz felterjesztette. Február hó 8-án a vállalkozó ismét egy ujabb emlékiratot nyújtott be az igazgatótanácsnak, melyben 40 külön pontban részletesen tárgyalja azon munkákat, melyeket a közlekedési ministerium kívánatára létesített; noha erre állítólag az engedély-okmány értelmében kötelezve nem volt, mely munkák után tehát — nézete szerint — kárpótlásra van igénye; kér továbbá jövőre bizonyos intézkedéseket az épitési munkák végrehajtásának könynyitése érdekében. Ezen második emlékirat beadásáról az igazgató-tanács a közlekedési ministeriumnak jelentést tett ugyan, de az emlékiratot a ministeriumnak be nem mutatta, hanem kérte a ministei'iumot, hogy az abban előadottak megvizsgálására bizottságot küldjön ki, miután az emlékirat panaszainak legtöbbje a kormány eljárása ellen van intézve. A közlekedési ministerium e két kérvényre a pénzügyministeriummal egyetértőleg 1871. évi február 16-án 2714. szám alatt válaszolt; válaszában hajlandónak nyilatkozott \% ugy a vasútnak kisebb szakaszokban leendő megnyitása iránti kérdést, mint a fővállalkozó netaláni panaszait beható vizsgálat, s a körülményekhez képest kedvező elintézés tárgyává tenni; minthogy azonban tudomása van arról, hogy az épités nem a kellő erélylyel folytattatik, utasította a társulatot, hogy magát, mint az engedély-okmány jogszerű örököse s tulajdonosa az őt illető jogok élvezetébe is tegye, és a társulatnak bárhol található értékeit és vagyonát kellő módon biztosítván, intézkedjék, hogy a munkálatok a fővállalkozó hozzájárulásával -— vagy nélküle is —- erélyesen megindittassanak és folytattassanak. Az igazgatótanács a ministerium ezen intézménye folytán felhívta a fővállalkozót, hogy a kitűzött záros határidő alatt a munkák folytatása iránti Írásbeli nyilatkozatát nyújtsa be, és a munkának kellő mérvben való megindítását intézkedései által igazolja ; kijelentvén \
