Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.

Irományszámok - 1872-476. A magyar országgyülés által a horvát ügyben küldött országos bizottság jelentése

28G 476. SZÁM külözhetlen belkiadásaik fedezéséről mindenesetre gondoskodva lesz, a törvény ezen intézkedésébea nagy előny rejlett Horvát-Szlavonországokra nézve, mert minden eshetőség ellen biztosságot nyújtott az iránt, hogy autonóm kiadásaik fedezésére szükséges összeg mindenkor szabad rendelkezésükre fog bocsáttatni a meghatározott összeg erejéig. Hogy mily nagy szükségük volt Horvát-Szlavonországoknak ezen biztosítékra, mutatja ezt és evvel a törvény ezen intézkedésének jótékonyságát az 1869. év, midőn a legkedvezőbb alapon nyugvó számítás szerint is a társországok jövedelmeinek 45°/

0-a 187.000 frt erejéig nem volt képes a beiigazgatási átalányt fedezni. Másfelől azonban nem lehet tagadni azt, hogy az átalány-rendszer és a beligazgatási kiadásoknak egy változatlan összegben meghatározása mozdulatlan határok közé szorítja a. társországok autonóm hatáskörébe eső ügyekre szükséges kiadásokat, a mennyiben nem engedi meg, hogy a társországok belügyeinek ellátása a jövedelmek emelkedéséhez képest fokozottabb mérvben tör-* ténhessék meg. Ma, midőn Horvát-Szlavonországok jövedelmeinek emelkedése már szembetűnő és folytonos: az átalány, mely egyfelől biztosítékot képez a jövedelmek szakadatlan emelkedése és oly elvek szerint való kiszámítása mellett, minőket az albizottság követett, a fejlődés akadályul is szolgál, mert kizárja azt, hogy a társországok jövedelmeik növekedéséhez képest rendezzék be autonóm háztartásukat. De ebből nem következik az, hogy a közös kiadásokhoz való hozzájárulás aránya, mely az adóképesség alapján számíttatott ki, megváltoztassák és más alapra helyeztessék, és még kevésbé következik az, hogy a pénzügyeknek állami közössége megszüntettessék. Az albizottság nézete szerint a jelenleg fenálló, pénzügyi egyezménynek fent jelzett következéseit egész mértékben megszünteti az, ha azon időtartamra, melyre a jelenleg fenálló pénzügyi egyezmény köttetett, az 1868: XXX. törvényczikkben megállapított beligazgatási átalány mellőztetik, és ugyanazon idő tartamára hatályon kivül helyeztetik az 1868: XXX. törvényczikk azon intézkedése, hogy az összeget, a melylyel a társországok közjövedelmeinek 45%-a a 2,200.000 frtot meghaladja, a bevételek 55%-ával együtt a közös czélokra fordítani kötelesek. Ez az, a mit az albizottság a tisztelt országos bizottság előtt javaslatba hoz. Ha Horvát-Szlavonországok az 1868 : XXX. törvényczikknek ily irányú módosítása mellett azon időre, a meddig a magyar korona országai és ő felsége többi országai közt fennálló pénzügyi egyezmény tart, felmentetnek attól, hogy közjövedelmeik 45°/

0-át meghaladó részét a közös állampénztárba beszolgáltassák: a társországok ezen utón jövedelmeik fokozásához képest és annak arányában nagyobb öszszegeket fordíthatnak belszükségleteik fedezésére és biztosítva lesznek az iránt, hogy belső fejlődésük előmozdításának munkájában nem korlátozza működésüket egy változatlan összeg, mely a Horvát-Szlavon-Dalmátországok gyűlését országos belkiadásaiknak megállapításában át nem léphető határok közé szorítja. Horvát-Szlavonországok adóképessége fejlődik évről évre, közjövedelmeik természetszerű emelkedése folytonos és félreismerhetlen. E jövedelmek azon beruházások folytán, melyek minden irányban és főleg a közlekedés terén történni fognak és azon intézkedések által, a melyek az államjavak jövedelmeit előreláthatólag nagy mérvben fokozni képesek, emelkedni fognak a jövőben még inkább. És így a jövedelmek ezen emelkedése által előidézett bevételi többlet 45°/

0-ának átengedése kétségkívül igen fontos és nagy előnyben részesiti a társországokat, mert jelentékeny összegeket szolgáltat az eddigi 2,200.000 frton felül rendelkezésükre igy 1873-ban az előirányzat szerint már 382.000 frtra rug ezen összeg. Ezen átalány mellőzésével Magyarország a társországok irányában nagy en-gedményt tesz, és jelentékeny anyagi áldozatot hoz, mert ez által Magyarország lemond Horvát-Szla-