Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.

Irományszámok - 1872-476. A magyar országgyülés által a horvát ügyben küldött országos bizottság jelentése

476. SZÁM. 281 igazgatási szükségletére megkivántató összeg minden eshetőség ellenében a társországok számára bizto sitva legyen, kijelentette azt, hogy ha egyes években az összes jövedelmek 45°/

0-a nem találná fedezni a 2,200.000 frtban megállapított beligazgatási szükségletet: e hiányt Magyarország előlegezi; viszont a netalán bekövetkezhető többletre nézve akként rendelkezett a törvény, hogy az a közös kiadások fedezésére fordítandó, a jövedelmek 55%-ával együtt. A társországok további biztositására a törvény kijelenti, hogy azon esetben, ha HorvátSzlavonországok jövedelmei a közös költségek azon részét, mely a megállapított adóképességi kulcs szerint reájuk esnék, az adóképesség növekedése folytán felülhaladnák: a fölösleg Horvát-Szlavonországoknak rendelkezése alá esik, a nélkül, hogy Horvát-Szlavonországok azon összegeket, melyekre nézve a megelőző években a közös költségeket illetőleg hátramaradtak, utólag fedezni köteleztetnének. Az 1868: XXX. törvényczikk ezen rendelkezései a fennálló pénzügyi egyezmény alapelveit képezik. A törvény azon intézkedése, mely a beligazgatási átalányt 2,200.000 frtban állapította meg, biztosítékot kívánt szerezni a társországoknak arra nézve, hogy beligazgatási szükségleteik minden esetben fedeztetni fognak. A társországok közjövedelmeinek 45°/

0 az, mely Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükségletének fedezésére rendeltetett, és a mennyiben az összes adókból és közjövedelmekből befolyó összegek 45% ezen 2,200.000 frtot meg nem üti, a hiányzó részt ezen összeg erejéig Magyarország előlegezni tartozik; valamint pótolja azon összeget, a melylyel a társ-országok jövedelmeinek 55°/

0 a közös kiadásokból reájuk eső összeget nem fedezi. És csakugyan a közös pénztár 3 éven át pótolta is e hiányt, mert a közös költségekhez Horvát-Szlavonországok korántsem szolgáltatták azon összeget, mely azoknak 6 44

°/

0 szerint reájuk esett, mert jövedelmeiknek 55°/

0 meg sem közelitette az őket megillető kiadások összegét. Az 1868: XXX. törvényczikkben körülirt pénzügyi egyezmény létrejötte óta 3 évnek zárszámadásait ismerjük. Ha Horvát-Szlavonországok ezen 3 évben befolyt közjövedelmeinek 45%-át azon összeghez viszonyítjuk, mely Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükségletére megállapítva van, ha HorvátSzlavonországok közjövedelmeinek 55%-át szembe állítjuk azon összeggel, mely azon évek közös kiadásaiból az adóképességi arány szerint Horvát-Szlavonországokra esik, ismerni fogjuk azon eredményeket, melyeket az 1868: XXX. törvényczikk idevágó rendeleteinek alkalmazása a lefolyt három évre felmutat. Az albizottság mindenekelőtt kiemeli, hogy ezen eredményeket a pénzügyministertől nyert eredeti hivatalos adatokból és okmányokból azon elvek alapján számította ki, hogy Horvát-Szlavonországok közjövedelmeinek összegében az összes egyenes és közvetett adókból befolyt összegek, a Ilorvát-Szlavonországban fekvő államjavak jövedelmei és egyéb köz-jövedelmekből befolyt összegek vannak kimutatva az évi tettleges pénztári eredmények szerint, melyek a zágrábi pénzügyi igazgatóság kimutatásai alapján állíttattak össze. A jövedelem kiszámításánál a bevételek összegéből csak azon kiadások vonattak le, melyek az adók kivetésével és behajtásával s a többi közjövedelmek előállításával és így azok közvetlen kezelésével járnak. A pénzügyi igazgatás összes költségei, a pénzügyi igazgatóság, a felügyelőségek, az ideiglenes telekzet, az országos főpénztár, az adóhivatalok, pénzügyőrség és pénzügyi ügyészség kiadásai, a melyek 1869 —1871-ig évenként 390.000 — 492,000 frt, közt váltakozó jelentékeny összegekre rúgnak, a közös kiadások közé vétettek fel és Horvát-Szlavonországok jövedelmeiből nem vonattak le, mert azon költségeket az albizottság a közös pénzügyi kormányzat közös kiadásainak tekinti. A jövedelem kiszámítása tehát Horvát-Szlavonországokra nézve lehetőleg legkedvezőbb felfogás alapján a törvény rendeletének legkedvezőbb alkalmazásával történt. KTÓ.PVH. IROMÁNY. 1872— 75 VIII. 36