Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.
Irományszámok - 1872-476. A magyar országgyülés által a horvát ügyben küldött országos bizottság jelentése
476. SZÁM. 279 A felett tehát, hogy ugyanazon alapon számittatott a Magyarország és Horvát-Szlavonország közötti arány, a mely alapra az 1867-ik évi törvények által megállapított közösügyi quota a monarchia két állam területe között van fektetve, kétség nem lehet. Es csakugyan egy alapon kell számitani a hozzájárulási arányt mindkét irányban. Horvátés Szlavonországok hozzájárulási arányát Magyarországéhoz képest más alapra fektetni, a mint az a szt. István koronájának összes országai részéről az örökös tartományokkal szemben számittatott, sem igazságos, sem méltányos eljárás nem lenne. A közösügyi quota Magyarország összes közvetlen és közvetett adóiból befolyt jövedelmek alapján lévén meghatározva, azon jövedelmek alapján tehát, melybe Horvát-Szlavonországok bruttóbevételei is foglaltattak: más alapra fektetni azon arányt, melyben Horvát-Szlavonországok a Magyarországgal közös ügyekhez, és igy a monarchiával közös költségekhez is járulnak, mint a ,mely aránykulcs szerint a szent István koronájához tartozó országok összesen a közösügyeket viselni tartoznak: nem lehet. A horvát-szlavón küldöttség az 1867: XV. törvényczikkben elvállalt államadóssági járulékból eredő teherhez való hozzájárulásra nézve külön aránykulcsot kivan felállíttatni, és azt hozza javaslatba, hogy az államadóssági járuléknak azon részét, mely 20,000.000 meghaladja, Magyarország kizárólag viselje egymaga. Ezen 20,000.000 írttól Horvát-Szlavonországok átvállalják a 2 87 /ioo% ^s ez által az indokolás nézete szerint többet teljesítenek, mint a mennyit tőlük méltányosan várni lehet. Ezen kivánatot két érvvel támogatja ; azzal, hogy a lefolyt 18 év alatt az államadósságoknak bizonyos része Magyarországba ruháztatott be, mig Horvát-Szlavonországok épen semmi tekintetbe sem jöttek, és hogy Horvátországra hosszas időn át a védelmi kötelezettség terhei súlyosabban nehezedtek, mint Magyarország egyéb részeire. Az albizottság nem terjeszkedik ki ezen érvek hosszasabb czáfolatába ; bár felemlíti mégis azt, hogy azon államadóssági teher, melyhez Magyarország a törvényben megállapított évi járulékot fizeti, csak a legcsekélyebb részben származik befektetésekből. Ezen nagy teher a legkülönbözőbb forrásokból eredt, és ha történtek is befektetések azon összegből, legkevésbé történtek azok a magyar szt. korona területén, és az aránylag semmivel sem ruháztatott be több Magyarország területén mint Horvát-Szlavonországokén. A határőrvidék által viselt súlyosabb védelmi kötelezettség és azon viszonyok, melyek azon terület egy részében visszatartották a fejlődést, nem mentik fel Horvát-Szlavonországokat attól, hogy a közterhek azon részét, mely illetékesen reájuk esik, ne viseljék. A határőrvidék, azon súlyos teherre való tekintetnél fogva, melyet védelmi kötelezettségeinek teljesítése reá rótt, a közadók viselésére nézve jelentékeny kedvezményekben részesült; annak adóterhe nevezetesen könnyebb ma is, sőt az ujabb védrendszer megállapítása óta azon kötelezettségek, melyeket védelmi tekintetben teljesít, kevésbé súlyosak, mint az ország többi részében. A határőrvidék mai fejletlen és hátramaradt állapota csak azt követeli méltán Magyarországtól, hogy megtegyen mindent, a mit okszerűen tenni lehet azon terület anyagi jólétének és szellemi fejlődésének előmozdítására. Hogy kiváló gondja ez a magyar kormánynak és a magyar országgyűlésnek, bizonyítják az ország azon részének 1872- és 1873-ik évi költségvetési előirányzatai és azon nevezetes hiány, melyet azoknak mindenike felmutat, és a melyet Magyarország, Horvát-Szlavonországok minden terheltetése nélkül fedez. De nem a felhozott érvek tarthatlansága egyedül az, mi az albizottság nézete szerint ezen kívánat teljesítésének lehetőségét kizárja. Az albizottság a szt. István koronaországai, ő Felsége többi országai és királyságai között
