Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.
Irományszámok - 1872-476. A magyar országgyülés által a horvát ügyben küldött országos bizottság jelentése
2 76 476. SZÁM. mert annak értelmében a közös kiadásokból reájuk eső összeget csak annyiban fizetik tényleg, a menynyiben jövedelmeikből saját beligazgatási költségeik fedezése után kikerül. A társországok azon összegeket szolgáltatják csak tényleg a közös kiadásokra, melyek a beligazgatásiakra biztositott összeg fedezése után fennmaradnak: 1868-ban az állami zárszámadások tanúsága szerint Horvát-Szlavonországok közjövedelmei —kezelési és előállítási költségek levonása után —• 4,929.057 frtot tettek ki. Beligazgatási kiadásaik 2,274.979 frtra rúgtak; a közös kiadások fedezésére tehát csak 2,654.078 frtot szolgáltattak be; — tehát sokkal kevesebbet, mint a mennyi a hozzájárulási költség szerint reájuk esett volna. Meg kell pedig említeni, hogy az 1868. év pénzügyileg nagyon kedvező eredményeket mutat fel a horvát-szlavonországi jövedelmeket illetőleg is, és a közös kiadások még jelentékenyen kisebbek voltak, mint azóta. Azon körülmény, hogy Horvát-Szlavonországok 1860 —1865-ig csak 1.907,762 frtot szolgáltattak a közp. állampénztárba, csak azt bizonyítja, hogy a monarchia többi része viselte azon költségtöbbletet, mely a közös kiadásokból Horvát-Szlavonországot aránylag illette volna. A hiányt pótolta a tényleg fennállott közp. kormány, a mint ma pótolja Magyarország. Hogy mily nagy összegekkel kellett a közös pénztárnak illetőleg Magyarországnak 1869-, 1870. és 1871-ben a közös költségeknek Horvát-Szlavonországokra eső hányadát pótolni, azt az 1868 : XXX. törvényczikk 28. §-a értelmében készített leszámolási eredmények tanúsítják. Most csak annak kiemelésére akart az albizottság szorítkozni, hogy a horvát-szlavón küldöttség munkálatának indokolásában felhozott azon érvből, hogy 1868-tól fogva a közös költségekből több esik Horvát-Szlavonországokra, következtetések alaposan nem vonhatók arra nézve, hogy ezen országok erejükön felül lennének tényleg megterhelve. A horvát-szlavón bizottság munkálatának azon részében, melyben az 1868-ban megállapított 93-5592%: 6. 4407 °/ 0 arány helytelenségét bizonyítani igyekszik, nagy súlyt helyez arra t hogy a Magyarország és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok közt megállapított 70 : 30°/ 0 arány nem a bruttó-jövedelmek alapján, hanem e tényleges befizetések alapján számíttatott, és így, miután a Horvát-Szlavonországokkal kötött egyezségben a nyers jövedelmek vétettek a számítás alapjául, az 1867: XII. törvényczikkben közösekül kijelentett államügyek költségeihez való hozzájárulás aránya nem ugyanazon alapon áll, mint áll azon kulcs, mely szerint Horvát-Szlavonországok a Magyarországgal közös ügyekhez járulni tartoznak. A horvát-szlavón küldöttségnek ezen feltevése ellenkezik a tényekkel. A magyar országgyűlés által kiküldött országos bizottság jegyzőkönyveiből kiderült ugyanis, hogy Magyarország hozzájárulási aránya nem a tényleges beszállítások, hanem a határvám kivételével, az összes közvetlen és közvetett adókból befolyt jövedelmeknek alapján számíttatott ki és állapíttatott meg. E jegyzőkönyvek tanúsága szerint a magyar országgyűlés küldöttsége első javaslatában a számítás alapjául a tényleg beszolgáltatott és a központból fedezett költségekre fordított fizetéseket kívánta vétetni. Ezen számítás alapján a hozzájárulási arány 74. 948 °/ 0 : 25. 05 °/ 0 lett volna az illető jegyzőkönyv bizonysága szerint. A birodalmi tanács bizottsága aug. 19-én kelt nyilatkozatában ezen ajánlatot nem fogadta el, és az egyenes adók bevételeit ajánlotta a megállapítandó hozzájárulási aránynak kulcsául. A magyar országgyűlés küldöttsége szeptember 5-én tartott ülésében kijelentette, hogy ezen javaslathoz hozzá nem járul és indokolván bővebben előbbi véleményét, a birodalmi tanács bizottságához intézett átiratában már jelezte azt, hogy feltétlenül nem ragaszkodik az általa javaslatba hozott alaphoz, és nem vonja kétségbe, hogy más kulcs is ajánltathatik az adóképesség meghatározására, és csak az egyenes adóknak maguknak alapul vétele ellen nyilatkozott a leghatározottabban. E nyilat-
