Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.
Irományszámok - 1872-476. A magyar országgyülés által a horvát ügyben küldött országos bizottság jelentése
268 476. SZÁM. intézkedése, hogy azon összeget, a melylyel a társországok közjövedelmeinek 45%-a a 2,200.000 frtot meghaladja, a bevételek 55°/ 0-ával együtt a közös czélokra forditani kötelesek. Ha Horvát-Szlavonországok az által felmentetnek attól, hogy közjövedelmeik 45°/ 0-ának az átalánykép megállapított 2,200.000 frtot meghaladó részét a közös állampénztárba beszolgáltassák: ezen utón jövedelmeik fokozásához képest és annak arányában nagyobb összegeket fordíthatnak belszükségletük fedezésére. Horvát-Szlavonországok adúképességc fejlődik évről-évre, közjövedelmeik természetszerűen emelkednek. E jövedelmek azon beruházások folytán, melyek minden irányban, és főleg a közlekedés terén történni fognak, és azon intézkedéseik által, a melyek az államjavak jövedelmeit előreláthatólag fokozni képesek, emelkedni fognak a jövőben még inkább. És igy a jövedelmek ezen emelkedése által előidézett bevételi többlet 45°/ 0nak átengedése kétségkívül nagy előnyben részesiti a társországokat, mert jelentékeny Összegeket szolgáltat az eddigi 2,200.000 frton felül rendelkezésükre; igy például 1873-ban a négyes albizottság által 'a költségvetés alapján tett részletes számitások szerint ezen összeg már 382.000 írtra emelkedhetik. Ezen átalány mellőzésével Magyarország jelentékeny anyagi áldozatot hoz, mert az által lemond Horvát-Szlavonországok javára azon összegről, melylyel a horvát-szlavón jövedelmek 45°/ 0-a az eddigi beligazgatási átalányt meghaladja, és igy ezen javaslat tényleg leszállítja Horvát-Szlavonországok hozzájárulását a közös terhek viseléséhez. Az országos bizottság meg van győződve arról, hogy ha ezen javaslat elfogadtatik, Magyarország részéről meg lesz téve minden, a mit az összállam szükségleteivel szemben a társországok beligazgatási szükségletének fedezésére egyátalában tenni lehet. Az 1868. XXX. törvényczikk létrejötte óta, és igy az ezen törvényczikk 12. §-ában meghatározott hozzájárulási kulcs megállapítása óta Horvát-Szlavonországok kormányzati területe a határőrvidék egy részének közigazgatási egyesítése folytán növekedett; hasonló változások állottak be Magyarországra nézve is, a mennyiben Fiume és a magyar határőrvidék jövedelmei a magyar pénztárakba folynak be és igy a bevételek azon összege, melynek alapján a hozzájárulási arány kiszámíttatott, ez által változott. Az 1868. XXX. törvényczikk szellemében a hozzájárulási kulcs ezen változások figyelembevétele mellett kiigazítandó lenne. A négyes albizottság jelentésében foglalt számitások alapján az arány, mely az 1868. XXX. törvényczikk 12. §-a szerint ma Magyarország részéről 935592 °/ 0 , Horvát-Szlavonországok részéről 6'440' %-ot tesz, jövőre Magyarország részéről 93. 5Ü22 , Horvát-Szlavonországok részéről 6. 4978 °/ 0-ot tenne. Miután azonban a beállott területi változások figyelembevétele mellett és a hivatalos adatok alapján kiszámított uj számarány csak egy 0. 05 °/ 0 jelentéktelen eltérést mutat a törvényben megállapított aránytól, az országos bizottság tekintettel arra is, hogy a javaslatba hozott % rendszer elfogadása esetében a hozzája-
