Képviselőházi irományok, 1872. VII. kötet • 413-462. sz.
Irományszámok - 1872-462. Törvényjavaslat, a középtanodai oktatásról
462. SZÁM. 395 Ezen kellékeknek meghatározása legkevésbé sem korlátolja akár a tanintézetek felállításának, akár a tanításnak bármily irányban való szabadságát, hanem csupán az oly intézetek fenntartását akadályozza, melyeknek létezése részint a tanerőknek, részint a tanfolyam tartamának és a tanított^ tárgyaknak elégtelensége miatt a közművelődésre csak káros hatással lehet; mig másrészről, mivel a nemállami nyilvános középtanodák czélja, rendeltetése, s ennek következtében hatásköre is ugyanaz, mint az állami középtanodáké, s a nem-állami nyilvános középtanodák igazgatóinak és rendes tanárainak ugyanazon képesítéssel kell birniok, természetes, hogy kötelességeik is ugyanazok, melyek az állami tanodák igazgatóira és tanáraira nézve fennállanak, s hogy viszont fizetésük oly minimuma állapíttassák meg, mely ki ne zárja annak lehetőségét, hogy kellőleg képesített egyének szereztethessenek tanárokul. E szakaszokban foglalt egyéb határozatok az ügy természetéből önkényt következvén, nem kívánnak bővebb indokolást. 56. §. A nem-állami nyilvános középtanodáknak az állam általi segélyezése czélszerü, de szükséges is a következő esetekben: 1-ször. Kiválóan csak oly jelentékeny középtanodáknál, melyeknek helyébe, ha nem léteznének, az államnak kellene megfelelő középtanodai tanintézetet saját költségén állítani; ily esetben a segélyezés által az állam részére megtakarítás történik. 2-szór. Midőn az illető tanintézeteknek jelentékeny alapitványai vannak, de a melyek nem elegendők az intézet törvénykövetelte módon fenntartására, ily esetben az állami segélyezés által mind a tanoda jókarba helyeztetik, mind pedig létező tőkéi megmentetnek a közművelődés számára. Természetes, hogy az önkormányzati jogok íekintetbevételével csak ott adható segély a fennebb jelzett esetekben, hol azt az illető intézet tulajdonosai és fenntartói önkényt akarják. Azon intézkedés, mely szerint az állam az adott segély arányához' képest az igazgatók és tanárok megerősítése- s kinevezésére, ennek következtében pedig a tanintézetre magára nagyobb hatáskört követel, csak jogosnak ismerhető el; annyival is inkább, mivel az intézet többi fenntartóinak mind a tulajdonjog, mind pedig a viselt teher arányában őket megillető befolyás határozat tan biztosíttatik. 57., 58. §§. Ezen szakaszokban foglalt határozatok a felügyeleti jog sikeres gyakorolhatásának követelményei, a mi megkívánja azt, hogy vagy a tanfelügyelő, vagy a közoktatási ministernek más megbízottja mindennemű tanintézetet különbség nélkül mindenkor meglátogathasson, s annak állapotáról minden irányban tudomást szerezhessen, hogy továbbá maguk az intézetek is időszakonkint oly kimu_ tatásokat terjeszszenek fel, melyekből az egész oktatásnak menete, s az intézet állapota kitűnjék, ugyancsak a felügyeleti jog, — mely az állami kormányt minden tanodái s tanügyi czélokra tett alapítványokra nézve megilleti, kívánja azt is, hogy kötelesek legyenek az illetők a tanodái vagyon mikénti kezelését és állását is időszakonkint kimutatni. Hogy oly tanintézetek, melyek a törvéirykövetelte szervezetnek meg nem felelnek, s a hiányt többszörös felhívásra sem pótolják, bezárattassanak, ezt eléggé indokolja a tanügy érdeke s a törvény szentsége ; mig viszont az, hogy ily bezárt intézetek vagyonát az illető hitfelekezet, község vagy társulat kezeli, s hogy az, mig az intézet a törvény értelmében nem szerveztetik és meg nem nyittatik, csak közoktatási czélokra használtatik, a tulajdonjog természetéből, s az ily vagyon eredeti rendeltetéséből önkényt következik. 50*