Képviselőházi irományok, 1872. VII. kötet • 413-462. sz.
Irományszámok - 1872-462. Törvényjavaslat, a középtanodai oktatásról
388 462. SZÁM. Bölcsészeti élőt a n. A gymnasiumi és reáltanodái átalános képzés csak a bölcsészeibe való bevezetés ismeri feladatának, és megelégszik a tapasztalati lélektannal és formai észtannal. E tekintetben legyen szabad hivatkozni az ujabb bölcsészet hazájára Németországra, épen ugy, mint a szabadelvű Schweitzra stb., hol a bölcsészeti tanulmányok a középtanodákban az emiitett mértékét megnem haladják, és mégis több szakférfiún mutathatnak fel ez irányban is mint hazánk. A bölcsészet legtöbb ága ugyanis a középtanodai tanuló szellem látkörén jóval túlemelkedő dolgokat feszeget, melynek felületes tárgyalása ép oly veszélyes, mmt a mily lehetetlen annak beható tüzetes tanítása a középtanodai tanintézetekben; nem is emiitvén azt, miszerint a bölcsészet tanulmányozása átalában vizsgálati szabadságot tételez fel a tanulmányozó részérói, mi pedig a k özéptanodai ifjúra nézve időelőtti. így a külföldre és legjelesebb paedagogusokra hivatkozva mondhatni, hogy a középtanodák körébe egyedül a bölcsészeibe való bevezetés vehető fel. 4. 5. és 7. §. A gymnasiumok- és reáltanodákban tanitandó rendkivüli tantárgyak kijelölésénél nem csak a művelődés átalános követelményei, hanem a mindennapi élet szükségei is kiváló figyelmet érdemelnek. Ez elvből indulva ki, nemzetiségi viszonyainknál fogva leginkább szükséges, hogy a középtanodáknál az illető tanintézet vidékének követelményeihez képest a hazai nyelvek is előadassanak; mert ha meggondoljuk, mikép országunkat majd minden irányban különféle nemzetiségek jelentékeny számmal lakják, könnyen felfoghatóvá lesz azon igazság, hogy csak kivételes azon vidék, melyben a haza szülöttje, két, három sőt néha több nyelvre is ne szorulna a közéletben. 8. §. Minthogy az egyetemi és műegyetemi tanulmányokra megkivántató átalános műveltség biztosan csak ugy szerezhető meg, ha a középtanodákban tanitott tudományos ismeretekre vezető tantárgyak egyike sem hanyagoltatik el, természetesen következik, hogy azok tanulásától senkisem menthető fel. Az ügyességre (Fáhigkeit) vezető rajzolás, szépirás és testgyakorlástól pedig csak nagyobb testi fogyatkozás esetében menthetők fel egyes tanulók. A mindennapi tapasztalás bizonyitása szerint középtanodai tanintézeteinkben, a rendkivüli, de némelyekre nézve az életben nagyon is szükséges tantárgyakban leginkább azon okból tanúsította kevesen kellő előmenetelt, mivel a növendékek az előadások pontos látogatására kötelezve nem voltak. A szülők beíratták ugyan gyermekeiket egyik vagy másik rendkivüli tantárgyra, de azért néhány hét múlva 25—30 bejegyzett tanuló közül rendesen alig járt 5—6. E bajon ugy lehet segíteni, ha a rendkívüli tantárgyak tanulására önként vállalkozók, legalább a tanév végéig köteleztetnek. 9. §. Hogy a középtanodák feladatuknak, mely abban áll, hogy tanulóikat a felsőbb tudományos oktatásra előkészítik, egyaránt megfeleljenek s e tekintetben egyik se maradjon hátra, szükséges, miszerint kitűzve legyen a czél, melyet mindegyik tantárgyban a középtanodai tanfolyam alatt okvetlenül el kell érni; mivel pedig ennek mindegyik tanintézetre egyaránt kötelezőnek kell lennie, erre nézve a közoktatási minister intézkedik, kivéve a hittant, mely mint magától érteti e tekintetben az egyházi hatóság köréhez tartozik. 10. §. A középtanodai tanításnak átalában tudomány-szakok szerint kell történni. Ezt követel az egyes tudományszakok magas állása —• ezt a középtanodai oktatás érdeke. Az osztály-rendszernek a gymnasiumok vagy reáltandonák legalsó osztályaiban való alkalmazása is ma már lehetetlen. Az alsóbb osztályokban, hol a nevelési mozzanat kiváló figyelmet igényel, a tanárok száma
