Képviselőházi irományok, 1872. VII. kötet • 413-462. sz.

Irományszámok - 1872-462. Törvényjavaslat, a középtanodai oktatásról

38 ü 462. SZÁM. kint való indokolásába bocsátkozni felesleges ; hisz minden művelt ember ismeri a fentebbi §§-okban elősorolt tudományszakoknak az átalános műveltségre való szükségességét, tudja azok szellemi becsét és képző hatását, azért csak a görög nyelvnek a gymnasiumokban, a franczia nyelvnek a reáltanodákban, végre a tannyelvnek, német nyelvnek és bölcsészettannak a gymnasiumokban és reáltanodákban tervezett tanitása látszik röviden indokolandónak. Görög nyelv. Ismerem a görög nyelvnek fontosságát a gymnasiumokre nézve ; de tudom és tapasztaltam azt is, hogy e nyelvnek, mint atalánosan kötelezett tantárgynak gyuinasiumainkban való sikeres tanitása polyglott viszonyainknál fogva nem lehetséges, a nélkül, hogy hazai külön érdekeinket ne veszélyeztessük. A külföldi viszonyok e tekintetben nem szolgálhatnak zsinórmértékül. A külföldi gymnasiumokban az ó-classicai nyelveken kivül legnagyobb részben csak egynéhány helyen két nyelv tanittatik, s ily viszonyok között mind a két classicai nyelv sikeresen tanittathatik; ámde nálunk itt van másodszor a német nyelv, melyet viszonyaink közt egyátalában és egy középtanodánál sem lehet nézetem szerint mellőzni, s ezenfelül itt van a szerb, tót, ruthén, román nyelv, melyekre nézve csak alig van néhány gymnasium, hol egyiket közülök, sőt vannak helyek, hol kettőt is kell a vidék szükségletéhez képest fennálló törvényeink értelmében tanitani. Hogy ennyi viszonyaink indokolta szükségletnél fogva a törvény értelmében tanítandó nyelv mellett még mind a két ó-classicai nyelvet felvegyük atalánosan kötelező gymnasiumi oktatásunk keretébe, az paedagogiai lehetetlenség, eléggé igazolja ezt az eddigi tapasztalás; az e tantárgyakban, főleg a görög nyelvben felmutatható, majdnem a semmivel határos siker, s a tömegesen beérkező folyamodványok e tantárgy tanulása aluli felmentésért, a mihez járul azon hiány is, mely e tantárgy kellő előadására képesitett tanerőkben mutatkozik. A kérdés tehát az: melyik vétessék fel a kettő közül a latin, vagy a görög nyelv-e ? A latin mellett szól az, hogy mig a gymnasiumi oktatás czélját tekintve, mindkét nyelv egyenértékű hatással bir, sőt még eddigelé a külföldi tanodákban is a latinnak engedtetik a túlsúly, nálunk a latin nyelv tanítását történeti multunk kívánja; tudományos munkáink a múlt korban legnagyobb részben, sőt majdnem kizárólag, s törvénykönyveink e nyelven irvák, minélfogva nemzeti irányú tudományos műveltségre és számos esetekben a gyakorlati szakpályákra szükségelt műveltségre csak az tehet szert, ki e nyelvet birja, ki e nyelven irt forrásmunkáinkban buvárkodhatik; a mi különleges hazai viszonyainkat tekintve, nem áll egyszersmind a görög nyelvre is. Ez oknál fogva véltem a latin nyelvet, mint atalánosan kötelező tantárgyat felveendőnek, ugy azonban, hogy a görög nyelv is rendszeresen ugyan, de nem atalánosan kötelező tantárgy, hanem csak azon növendékek számára tanittassék, kik erre jelentkeznek, hogy igy mindenki, kinek viszonyai megkívánják és engedik, ki erre hajlammal bir, s e nyelv ismeretét jövőjére nézve szükségesnek látja, — e nyelvet is tanulhassa; mire nézve indokoltnak tartottam, hogy ezen gymnasiumi oktatásra különben fontos tárgy a tanulására a növendékek mindinkább ösztönöztessenek, a törvényjavaslatba felvenni azt, hogy azon tanulók számára, kik a görög nyelvet is tanulják, ha a tanulmányokban különben is kellő előmenetelt tanúsítanak, jutalomdijak engedélyeztessenek, s egyébkénti hasonló minőség mellett az ösztöndijak adományozásánál is mások felett elsőbbséggel bírjanak. Hogy a reáltanodákban a nyelvek tanítására csak annyi gondot kell fordítani, mint a gymnasiumokkan, magától értetődik. Itt a kérdés csak az: indokoltabb-e a franczia nyelvnek felvétele inkább, mint a latin nyelv?