Képviselőházi irományok, 1872. VII. kötet • 413-462. sz.

Irományszámok - 1872-455. P. Szathmáry Károly határozati javaslata, a tudomány és műegyetemi ifjuság olvasókörének két év lakbér gyanánt 3000 frtnak a költségvetésbe leendő felvétele iránt - 1872-456. Jelentése a földadó szabályozásáról szóló 1873-ik évi törvényjavaslat átvizsgálására kiküldött országgyülési bizottságnak

456. SZÁM. 307 Jelentenünk kell azonban a t. képviselőháznak, hogy: ezen pontra nézve, — illetőleg magára azon elvi kérdésre nézve, hogy a földadó összege ezen törvény által állapittassék meg, a bizottságnak egy része ellenkező véleményben volt, s kijelentette, hogy különvéleményt fog a t. képviselőházhoz beterjeszteni. Hasonlóan elfogadtuk és elfogadásra ajánljuk a törvényjavaslatnak azon elvi részét is, hogy a megállapítandó adószázalék 20 évig változatlan maradjon, mert nem lehet tagadni, hogy a talaj termés zetén kivül a fekvés és éghajlati viszonyok befolyásai oly eltérő mérvekben módositják termés eredményeinket, mint ez másutt sehol sem tapasztalható, s hogy nagyon is egyoldalú termékeink- értékesitésében legfőkép csak a külföld szükségletének kisebb vagy nagyobb mértékére lévén utalva, e két tényező t, i. a termés és kiviteli eladás oly hullámzásban tartják nálunk a földnek értékét, miszerint az adóterhet szükségesnek látjuk hosszabb időtartamra megkötni, nehogy ennek minduntalani növelései, a földértéknek és ezen alapidő földhitelünknek ingatagságához egy uj tényezőt szolgáltassanak. 3-or. Végre egy nevezetes elvi részét képezi a törvényjavaslatnak azon intézkedés (76. §.), hogy az adó alapul vett földjövedelmi fokozat szinte 20 évig változatlan maradjon. Ügy látszik, mintha ezen elv szükségképeni kifolyása lenne annak, hogy ha az adószázalék 20 évre állandósittatott, azaz minden földjövedelmi forint után 20 évre szabatott ki az adótételegyszersmind a földjövedelmi fokozat is az egész 20 évre érintetlenül maradjon azon összegben, melyben azt a kat. becslés megállapította, illetőleg megállapítani fogja. De még sem lehet tagadni, hogy ez két különböző dolog, s míg amaz az egész országnak földadó tételeit érinti, ez csak azon egyes birtokosokét érintené, kik hasznosabb mivelési ágra való áttérés által, vagy gyakran költséges gazdaság beruházások által emelték földjüknek jövedelmét, s épen mert ez igy van, s mert fejletlen gazdálkodásunk mellett az egyéni szorgalom és előretörekvés ösztöneit megzsibbasztani nem akarjuk és nem akarhatjuk, olyannak tekintjük ezen elvet, mely viszonyainknál fogva

v igen helyes s azt az általunk újra szövegezett törvényjavaslat 76. §-ában foglalt korlátozással és jelentésünk alábbi részeiben előadott további indokaink alapján elfogadtuk s elfogadásra ajánljuk. De midőn ekként a törvényjavaslat főbb elveit elfogadtuk, szükségesnek tartottuk annak némely szakaszát oly módon megváltoztatni, a mint azt e jelentésünk folytán már előadott, és még alább előadandó okokból jónak láttuk. Ily módosításnak vetette alá a bizottság a törvényjavaslat 19. §-át, melyben a földjövedelem becsüjénél oly nagy fontosságú tényező: a gazdálkodási költség minden további meghatározás nélkül emez igen átalános kitétellel: „munka- és anyag-költség" volt kifejezve. Ez • átalánosságban tartott kifejezés helyett az általunk előterjesztett szövegezés 16. §-ában részletesen meg van határozva minden egyes mivelési ágra nézve, hogy mi vétessék abból összes évi termésül, s mi legyen mindegyiknél azon gazdálkodási költség, a mi a nyers jövedelemből levonandó lesz. Szükségesnek látta a bizottság e fontos tényezőt részletezve, s pontosan meghatározva, magába a törvény szövegébe igtatni, mivel a tényleg fennálló földadó provisorium, és Európa egyéb államaiban eszközlött katasteri becslések alkalmából nyert tapasztalatok is azt mutatják, hogy az emiitett kérdések közül eltérők lehetnek a nézetek, s különbözők a felfogások, melyeknek elejét venni nem csak kívánatos, de az egyöntetűség és arányosság fenntartása czéljából szükséges is. Lényeges változtatást tartott a bizottság szükségesnek a törvényjavaslatnak a földadóbizottságok alakításáról és a választási kerületek meghatározásáról szóló 26., 27. és 28. szakaszain is. A bizottság ugyan hozzájárul e szakaszok azon határozmányához, hogy a becslő bizottságok az érdekképviselet alapján alakíttassanak egybe. De az idézett szakaszok nézetünk szerint sem eléggé gyakorlati, sem kellő világos és egyszerű megoldási módozatot nem nyújtottak. Ehhez járul még, hogy nézetünk szerint legczélszerübb