Képviselőházi irományok, 1872. VII. kötet • 413-462. sz.
Irományszámok - 1872-455. P. Szathmáry Károly határozati javaslata, a tudomány és műegyetemi ifjuság olvasókörének két év lakbér gyanánt 3000 frtnak a költségvetésbe leendő felvétele iránt - 1872-456. Jelentése a földadó szabályozásáról szóló 1873-ik évi törvényjavaslat átvizsgálására kiküldött országgyülési bizottságnak
456. SZÁM. Í505 2-or. Szinte egy sarkalatos elvét képezi a törvényjavaslatnak az, hogy a földadó összege előre megállapittassék s hogy ezen összeg 30 millió forint egyenes adóban és 40% földtehermentesitési pótlékban meghatároztatván, azon adószázalék, mely a főldsorozati és becslési munkálatok teljes befejezése után, a 70. §. értelmében megszabatni fog, húsz évig változatlan maradjon. Az adóösszegnek a jelen törvény általi megállapitása azzal indokoltatik, hogy sokkal nagyobb megnyugvást fog kelteni az adózókban, ha a katasteri munkálatok megkezdése előtt tudni fogják az adónak végösszegét, mintha az előttük homályban tartatnék, és hogy ekként az állam irányában megszűnvén az adózók részéről az érdek, a földjövedelmi fokozatokat a valóságon alól tartani, a katasteri munkálat hivebb és a valóságnak megfelelőbb lesz. Mint élő példára hivatkozik e részben a pénzügyi minister a poroszországi 1861. évi május 21-én kelt földadó törvényre, mely ezen elvet birva alapul, mind kivitelének könnyüségében, mind eredményeiben czélszerünek bizonyult be. Azt állítja továbbá és adatokkal is támogatja a pénzügyminister, hogy a 30 milliónyi adóösszeg nem foglal magában adóemelést, minthogy tekintetbe véve a határőrvidéknek polgáriasitása folytán növekedett adózási területet, tekintetbe véve továbbá azon jelentékeny különbözetet, mely a jelenlegi katasterben szerepelő birtok térfogatok és a már foganatositott részletes katasteri felmérések által kiderített térfogatok között mutatkozik, s mely az előbbihez képest 3 58 / 100 °/ 0 többletet mutat, végre tekintetbe véve a fennálló kataster szerinti földmivelési ágakban beállott változásokat, a czélba vett 30 millió frt földadó már ma is kivethető lenne anélkül, hogy a jelenlegi katastrális jövedelemnek adószázalékát emelni kellene. Az adószázalóknak 20 évre való állandósítását azzal indokolja a pénzügyminister, hogy az úgyis igen ingatag földértéknek és ettől feltételezett földhitelnek érdekei, az adótehernek hosszabb időre való állandó megszabását követelik. A bizottság teljes értékük szerint méltányolja a pénzügyminister által előadott emez indokokat, s hozzájárul ahhoz, hogy a földadónak összege jelen törvény által állapíttassák meg, mert meg van győződve, hogy ez az adózókra, kik minden uj adómunkálat eszközlésénél a legkülönfélébb aggályok benyomásai alá esnek, minden bizonynyal megnyugtató hatással fog birni, és mert minden kétségen kivül áll, hogy ha az adóösszeg előre meghatároztatik, azon fontos előny fog eléretni, hogy az állam a földjövedelmi becslésnél megszűnik érdekelt fél lenni és az adózóknak egymás elleni érdektusáiban inkább a birónak szerepét fogja elfoglalni: minélfogva bizonyára megnyugtatóbb fog lenni a jövedelmi becslés és ezen alapuló adókivetés. De van e kérdésnek még egy másik elvi oldala is, melyet a bizottság hangsulyozandónak vél. A kormány ugyanis azon esetre, ha az adóösszeg nem állapíttatnék meg előre, hanem a kinyomozandó tiszta jövedelem mennyiségétől tétetnék függővé, már csak azon szempontból is, hogy a kincstár érdeke minden oldalról védve legyen, kénytelenittetnék a tiszta jövedelem megállapításánál a mostaninál sokkal nagyobb befolyást igénybe venni. Míg most reá nézve kevésbé fontos lévén a kinyomozandó földjövedelem mennyisége, minden nehézség és aggály nélkül engedhet tért az adózók döntő befolyásának. Ép azért most a kormánynak a felszerelő és intéző szerepkör jut, mig a döntő szó a legfontosabb kérdésekben nagyrészt a bizottságok választott tagjait illeti. Ugyanis a járási bizottságokban egészen az adózók választottai, az országos földadó-bizottságban pedig, mely a legfelsőbb itélőszéket képezi, kétharmad részben az ő választottaik birják az elhatározás jogát. Ennélfogva ezt oly elvi kérdésnek tartottuk, melynek el-, vagy el nem fogadása az egész törvényjavaslatnak lényegét érinti. Másod sorban állónak tekintettük csak azon kérdést, hogy a jelen törvényjavaslatban meghatározandó adóösszeg 30 millió, vagy ennél több vagy kevesebb legyen-e? de miután a kérdés vizsgálatánál kellő tekintetbe vettük azon körülményt, hogy államkiadásaink a jövedelmek apasztását nem engedik meg, és miután a törvényjavaslat indokolásához csatolt hivatalos számadatok figyelmes és KÉPVH. IEOMÁNT. 1872—75. VII. 39
