Képviselőházi irományok, 1872. VI. kötet • 363-412. sz.

Irományszámok - 1872-407. Horn Ede képviselő törvényjavaslata, a részvénytársulatokról

407. SZÁM. 359 melyet az angol társulati törvény „company limited byshares", az utolsó franczia törvény „société anonyme", a német birodalmi törvény „Aktién gesellschaften* megnevezése alatt ismer, s melynek jellege abban áll, hogy meghatározott alaptőkével bír, hogy e tőke egyenértékű részletekből össze van alkotva, s hogy minden részesei, kivétel nélkül, csak részvényeik erejéig kötelezvék. Feleslegesnek véltük a franczia s német törvény mintájára a betéti társulattal (société en commandite;Commanditegesellschaft) foglalkozni, a hol egy vagy több felelős s majdnem teljhatalmú vezénylő részessel (gérant) áll szemközt a többi, csak részvényeik erejéig kötelezett részvényes. E társulat külföldön csak annyiban tudott bizonyos jelentőségre felvergődni, a mennyiben az engedélyrendszer szigorúsága néha a sajátképi részvénytársulat alakítását megnehezitette. Magyarországban még az engedélyrendszer alatt alig gyakorolják a betéti társulatot; fel nem tehető, hogy e rendszer megszüntetése után. mint kívánja törvényjavaslatunk, a betéti társulat gyökeret verjen minálunk. Kívánatos sem volna; sőt ellenkezőleg. A részvénytársulat szabadságának uralma alatt a betéti társulat mást nem czélozhatna. mint az igazgatóság felelősségének kijátszását egy szalma-váz vezénylő paizsa alatt. Az épen körülirt sajátképeni részvénytársulat az ujabbkori tőkeegyesülés méltán legkedveltebb s legterjedtebb alakát képezi. Erre központosítottuk törvényjavaslatunk intézkedéseit. Nem az utolsó napok szomorn tőzsdeeseményei szülemlették ezt. Hónapok óta foglalkozunk ez eszmével, eltekintve attól, hogy nemzetgazdászati tanulmányainkban lehetetlen volt éber s folytonos figyelemmel nem kisérni az első fontosságú társulati mozgalmat, s hogy többi közt az utolsó franczia részvénytársulati törvény (1867.). melynek készítésekor, mint szakértő, kihallgattattunk, alkalmat nyújtott a tárgy behatóbb tanulmányozására. A törvényjavaslatunk kiindulási pontját képező elvek s eszmék ugyanazok, melyeket hét évvel ezelőtt a franczia kormány által közzétett jelentésben vallottunk. Kiemelendőnek tartjuk ezt annak jelzésére, hogy nem az utolsó váltság okozta napi felháborodás befolyása alatt szövegeztük javaslatunkat, s hogy távolról sincs szándékunkban a jelen perez uralkodó hangulatának állandó kifejezést adni. „Nagyon is látszik rajta!* Szívesen bevalljuk. Tudjuk azt mi is, hogy semmi sem kényelmesebb, s hogy nincs biztosabb mód olcsó népszerűségre szert tenni, mint a mennydörgő, kiirtási háborút követelő felszólalás valamely intézmény ellen azon perezben, midőn kiáltó visszaélések, melyre alkalmul szolgált, a közvéleményt rendkívülien felháborították. De ezen az utón elfojtották nem egyszer a sajtószabadságot, a valódi vagy állítólagos visszaélések miatt, melyekre egyeseknek alkalmul s-olgált; ugy a vallásszabadságot, ugy a polgári szabadságot, az iparszabadságot is. A szabadelvű országász. a haladás higgadt barátja ezen eszmejárást magáévá nem teheti, ezen eljárásra segédkezet nem nyújthat. Feladata: a visszaélések megakadályozása s szigorú megbüntetése által az illető szabadság egészséges fejlődését s becsületes felhasználását annál jobban biztosítani. Erre törekedtünk mi is. s ha ennek következtében talán a felháborodott napi kedély mögött marad a mi törvényjavaslatunk, megfelel annál inkább — ugy véljük —- a jelenkor valódi, nemesebb s egyszersmind megfontoltabb, kevésbbé mulandó irányának. A jelenkor egyik uralkodó eszméje, hogy a szabadság elve mindenhol foganatosittassék, a mennyiben ez a társadalom s harmadik személyek jogosult érdekeinek megkárosítása nélkül keresztülvihető: de midőn szívesen adja meg a legszélesebb szabadságát, határozottan követeli a felelősséget, melynek elvállalása érdemesít a szabadság élvezetére s egyszersmind legjobb biztosítékot nyújt a visszaélés ellen. A szabadsággal együtt követeli az újkor, hogy a törvény uralma helyettesítse minden irányban az igazgatás kénye-kedvét, hogy a jogegyenlőség s nem a hivatalos irodák jó- vagy roszakarata uralja a forgalom minden mozzanatait. Továbbá a nyilvánosságot minden üdvös s becsületes törekvés hathatós előmozdítójának, minden becsületlen s káros szándék erélyes ellenszerének nézi a mai világ; azért tágasnak, majdnem korlátlannak követeli