Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.

Irományszámok - 1872-291. Molnár Aladár törvényjavaslat, a nyilvános óvodák és a népoktatási nyilvános tanintézetek nevelőinek és tanitóinak nyugdíjazása, valamint azok özvegyeinek s árváinak gyámolítása tárgyában

291. SZÁM. 79 Azon árvák, kiknek sem apjuk, sem anyjuk nem él, s kik apjuknak a tanítói hivatalba lépése után születtek, feltétlenül részesülnek a külön gyámpénzben, vagy megfelelő ellátásban. Azok pedig, kiknek egyik szülőjük él, vagy épen özvegyi nyugdijat is élvez: csak az alább elődaandó esetekben nyernek külön gyámpénzt. Azon árvák, kiknek ellátása akár állami, akár egyházi közsegélylyel, avagy valamely nevelőintézetben való felvétellel teljesen fedezve és biztosítva van: ezen idő alatt nem kapnak gyámpénzt. A gyámpénzre jogosított özvegyek és árvák a gyámpénzt egyenlőn megkapják; halt légyen meg az illető tanító vagy tanítónő akár tettleges szolgálat közben, akár már nyugdíjazott állapotban. II. Végkielégítés és nyugdíjazás. 4- §• Mind a végkielégítés, mind a nyugdíjazás vagy a nyugalomba kivánkozónak saját kérelmére történik (önkéntes nyugdíjazás); vagy pedig a közoktatás érdekéből a felsőbb hatóság rendeletére nyugdíj aztatik az illető, még oly esetben is, ha ő ezt maga nem kívánja. A) Önkéntes végkielégítés és nyugdíjazás. 5. §. A nyugdíjra jogosítottaknak a következő §-ban ért esetekben és módon jogukban áll önként saját kivánatukra vagy végkielégítéssel távozni tanítói állomásukról, vagy életük végéig élvezendő rendes nyugdíjjal összekötött nyugalomba lépni. 6. §. Tanítói állomásáról önként távozva, végkielégítést nyer : 1-ször az, ki valamely nyilvános iskolában vagy óvodában legkevesebb öt évig, de tíz évnél kevesebb ideig szolgált, mint alkalmazott segéd vagy rendes tanitó (óvó), és valamely önvétkes hibája nélkül származott testi-lelki elnyomorodás, betegség vagy munkatehetetlenség miatt véglegesen képtelenné lett a tanítói hivatalra, de azért más közszolgálatra alkalmas. 2-szór az, ki öt évnél kevesebb szolgálati idő alatt vált saját vétkes hibáján kivül, egyátalán közszolgálatra, (tehát nemcsak a tanítói hivatalra) alkalmatlan munkaképtelenné. 3-szór az, ki öt évnél kevesebb szolgálati idő alatt vált Cönvétkes hibáján kivül) testi, vagy lelki nyomorodás miatt a tanítóságra alkalmatlanná. A két első esetben távozók két éven át nyernek évi 200 frtot, — az utolsó esetben pedig távozó egyszer mindenkorra 200 frtot. 7. §. Életük végéig élvezendő rendes nyugdíjjal távozhatnak tanítói állomásukról: 1-ször azok, kik 60-ik életévüket betöltötték, ha egyszersmind valamely nvilvános népiskolai taniBtézetben (vagy óvodában) legalább 30 beszámítható éven át szolgáltak mint alkalmazott segédvagy rendes tanítók. 2-szór azok, kik legkevesebb 10 beszámítható évig szolgáltak valamely nyilvános iskolában vagy óvodában mint segéd- vagy rendes tanítók, ha valamely önvétkes hibájuk nélkül származott testi