Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.

Irományszámok - 1872-286. A magyar királyi közmunka és közlekedési minister jelentése az országos közlekedési eszközök hálózata tárgyában

38 286. SZÁM. A vasutaknál ugyanis lehetetlen ma megállapítani, hogy ily tetemes tőke befektetésével a magánvállalkozás által előállítandó vonalak az államnak mily mérvű hozzájárulását, illetőleg segélyezését fogják igénybe venni; mert előreláthatólag nem egy és ugyanazon alapon fognak azok létre jönni. Ez nagy részben rajtunk kivül álló tényezők összműködésétől függend. Kedvező politikai és pénzügyi viszonyok között ugyanis a tőke e vállalatokban keresni fogja az elhelyezést; s ez esetben kevesebb állami gyámolitással is gyorsabban fognak ezek életre hivatni, mint ellenkező viszonyok közt, habár az állam nagyobb áldozatokra is kész volna. De meg lehetne is határozni, melyek legyenek azon vonalak, melyek az eddigi gyakorlat szerint teljes kamatoztatásban részesittessenek, — még ezekre nézve sem lehetne határozott összegben kifejezni az államra véglegesen nehezülő teher nagyságát. — Az utóbbi években létesített vonalaink ez irányban elfogadható példát nem adnak. Legnagyobb részben alig egy éve, hogy teljes hosszúságukban megnyíltak, — világszerte tett tapasztalás bizonyítja pedig, hogy minden vonalnak a viszonyokhoz képest, több-kevesebb, de minden esetben néhány évre van szüksége, hogy forgalmát kifejtse, s az megállapodván, róla a vonal jövőjére következtetés vonathassák. Másképen áll a dolog a kőuthálózatot illetőleg: erre nézve nálunk a magánvállalkozásra számítani nem lehet, ezt az ál amnak saját költségén kell egészben kiépíteni és fentartani. Ugyanazért a ministerium oly módozatot keresett, mely a szükséges uj utvonalok építését lehetővé tegye a nélkül, hogy az államnak folyó kiadásai e czimen tetemesen szaporodjanak; és ezen módozatot abban találja, hogy mig most az uj építkezések is a folyó jövedelmekből teljesíttetnek, jövőre ezek költségei kölcsön utján fedeztessenek, a folyó kiadási rovatot, az államkezelésben megtartott utak fentartásán kivül, az uj építkezésekre befektetett tőkének csak kamatjai és törlesztési hányada, nem pedig a tőke maga terhelje. Ez által, hozzájárulván egyes utvonalaknak fokozatosan az érdekeltségek kezelésébe való átbocsátása folytán egy időre megkímélt fentartási költségek összege is, — az uj építkezések helyes beosztása mellett kiépül uj úthálózatunk, oly módon, hogy — mint ezt a táblázat mutatja — a fentartás és utak építése az első korszakban összesen 5.356,458 frtot fog igénybe venni; már pedig az 1872. évi államköltségvetési törvény az államutak fentartására összesen 4.150,469 frt az uj építkezésekre pedig ...••• 1.421,043 „ összesen tehát 5.57L512 forintot engedélyezett. Az első építkezési cyclusban tehát az összes uj építkezési és fentartási költségek meg csekélyebbek lesznek azon összegnél, mely 1872. évre meg lőn szavazva. A második sorozatban, midőn a fentartás már nagyobb összegeket veend igénybe, a szükséglet 5.666,883 frtot tesz, mi az 1872-ki adományt 95,371 írttal haladja meg. Mig a harmadik sorozatban, midőn az úthálózat teljesen kiépülvén, ugy az egésznek fentartási költségei, mint az összes befektetett tőke kamatai és törlesztési hányada számba veendők —: 6.339,858 frt lesz a szükséglet; mi az 1872-ki adományt 768,346 frttal fogja ugyan meghaladni, — de ha tekintjük, hogy e czim természetszerűleg eddig is évről-évre emelkedett, ha tekintjük továbbá, hogy az államnak 107 hatnyolczad mfddel hosszabb lesz kőuthálózata, hogy ez által a közlekedés könnyítése folytán ujabb vidékek keresete s igy közvetve adóképessége is emeltetett, az annyi évek multával bizonyára elviselhető teher leend az államra nézve. Az állam által létesítendő vízi építkezésekre vonatkozólag a ministerium hasonló elvek alapján készítette tervezetét. A munkák egymásután való sorozata akként állapíttatott meg, hogy a fentartásra és a befektetendő tőke kamatjainak fedezésére és törlesztésére szükséges összegek a viz-