Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.
Irományszámok - 1872-286. A magyar királyi közmunka és közlekedési minister jelentése az országos közlekedési eszközök hálózata tárgyában
8 285.-286. SZÁM. A büntettek, melyek miatt a jelen egyezmény értelmében a kiadatás engedélyeztetik, s melyek a magyar alkotmány helyreállítása óta kötött hasonló nemű egyezményekben nem vétettek fel, az úgynevezett „ extraditionalis delictumok" közén a következők: magzatelhajtás; (4. pont) a zsarolás és a veszélyes fenyegetés, (7. pont) a sikkasztás (12. pont), még a v é r f e r t ő z t e t é s (4-ik pont), a c salás (11. pont) az olasz királysággal kötött szerződésbe bevétettek : azonban a Svédországgal fennálló egyezményben nem tartalmaztatnak. Ellenben nem foglaltatik a jelen egyezményben a Svédországgal kötött egyezmény II. czikkének 11-ik pontjában s az olasz királysággal kötött egyezmény II. czikkének 13-ik pontjában külön megjelölt „hamis-bukás és az ezen bűntettben való részesség", mely hiány azonban csak látszólagos, minthogy a hamis bukás, a csalás fogalma alatt van subsumálva. A többi intézkedései az egyezmények azonosak a fennálló hasonlónemü szerződésnek megállapításaival, nevezetesen politikai bűntettekért nem engedélyezi a territoriális hatóság, saját honosainak kiadatását. A biztosítékokról az I. czikk második bekezdése intézkedik, melynek érteimében a kiadatás csak is birói, Ítélet, vagy bírói határozat folytán rendelhető el, s ez utóbbi esetben a határozatban meg kell jelölve lennie a bűntetteknek, a melynek elkövetése miatt kéretik a kiadatás, valamint a bizonyítékoknak, a melyek a kiadatni kért egyén bűnösségére vonatkoznak. Megemlíthető még, hogy a montenegrói fejedelemségben fennállott törvény szerint, az oda menekült külföldiek nem lévén kiadhatók; ezen törvény módosítása előtt a jelen egyezmény nem lehetne megeresithető; minek folytán az 1872. évi szept. hó 23-án Zárában felvett, s a jelen törvényjavaslattal együtt hiteles fordításban bemutatott jegyzőkönyv szerint, az emiitett törvény tettleg módosíttatott. Kelt Budapesten, 1873. évi februárius 28-án. Dr. Pauler Tivadar s. k. 286. szám. A magyar királyi közmunka és közlekedési minister jelentése az országos közlekedési eszközök hálózata tárgyában. A közmunka és közlekedési ministerium már 1867-ben, működésének megkezdésével, sürgős feladatának tekintette az építendő vasutak hálózatának, az építkezések megkezdése előtt való tervszerű megállapítását, s e czélból ide vágó tervezetét (egy térképet magyarázó szöveg kíséretében) még ugyanaz év folytán az országgyűlés tagjai között ki is osztotta. Ezen az országgyűlés által soha sem tárgyalt hálózati tervbe felvett vonalok legnagyobb része azonban, kevés eltéréssel ma már kiépült vagy legalább biztosítva van, s ennélfogva vasúthálózatunk tovább fejlesztésére e terv már legfeljebb csak irányadóul szolgálhat; de továbbá arra nézve, hogy a forgalom igényeinek megfelelőleg czélszerüen állapíttathassák meg a vasúthálózat, — okvetlenül szükséges tekintetbe venni egyéb állami közlekedési eszközeinket is, azon szoros összefüggésnél és viszonyos hatásnál fogva, melyben egymással állanak, s melyet egymásra gyakorolnak.
