Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.
Irományszámok - 1872-291. Molnár Aladár törvényjavaslat, a nyilvános óvodák és a népoktatási nyilvános tanintézetek nevelőinek és tanitóinak nyugdíjazása, valamint azok özvegyeinek s árváinak gyámolítása tárgyában
291. SZÁM. 97 dij- s gyámszükségletekre adni. És ezen évi 250.000 frttal az ország 18.500—19.000 tanítójának, s azok özvegyeinek s árváinak életét biztosítaná. Tiz év múlva, igaz, nagyobb lenne a kiadás 500.000 frtnál: de a fedezet is növekednék. 1-ször a községek 3%-kos kamatával, mi akkorra már maga 130 ezer frtot teend, s évenkint 15 ezer frttal növekedik, (ha t. i. a törvényhozás ezentúl is, mint eddig, legalább 500.000 frtot ad évenként iskolaépítésre). 2-szor a javaslat 37. §-ban irt özvegy} árva-alap akkorra 800.000—1,000.000 frtra növekedhetik, s annak kamatai is folyóvá tétetnek. „Merem tehát állítani, hogy tervezetem valósítása az állampénztárt nem terhelné 300 majd 350 ezer frt évi kiadásnál többel." 4. A törvényjavaslat 50. §-ában irt fokozatos életbeléptetést egyfelől a tárgy sürgőssége miatt, s másfelől az ország pénzügyi jelen helyzetének tekintetbevételével szerkesztettem. E módon egyrészről kellő idő engedtetnék a kormánynak a törvény szabatos és sok előmunkálatot igénylő végrehajtására (p. o. a szükséges összeirások eszközlésére), másrészről az állam egész 1875. évig egy krajczárral sem terheltetnék. Nevezetesen 1873-ban semmi kifizetés sem történnék; 1874-ben csak munkaképtelenség miatti nyugdíjazások történnének, ezek pedig az activ létszámnak 1, legfőlebb iy 2 0 / 0-át teendik még 1874-ben. Ugy, hogy 1874-ben a nyugdíjpénztár mindennemű kiadásai teljesen fedezhetők lesznek az azon évi befizetésekből, sőt számitásom szerint legkevesebb 100 ezer frt pénztári maradványnak kell 1875-re maradnia. Tömegesebb nyugdíjazások csak 1875-ben történnének, (mikor t. i. nyugalomba mehetnének, kik 60 évesek, s egyszersmind 30 év óta szolgálnak), de az 51. §-ban irt levonások és 1874. évi pénztári maradvány miatt, azt hiszem, még 1875-ben sem lenne az államnak 200 ezer frt kiadása. Az 51. §. 1. a gazdálkodáson kívül méltányosnak is tartom, a mennyiben a most nyugalomba lépők még eddig nem fizettek a nyugdij-pénztárba. Nagyon üdvösnek látnám, hogy e törvényjavaslat még a jelen ülésszak alatt törvénynyé váljék: 1-ször, mert csak ugy leend a ministernek ideje a 41., 50. és 52. §§-ban rendelt fokozatos végrehajtásra, s a dijaknak még 1873-ban beszedésére; 2-szor, mert e törvénynek minél előbb megalkotása nagy erkölcsi hatással volna a tanítói kar működésére, s a tanítói pályára lépőkre; adván nekik a biztosságnak e pályán eddig nem ismerhetett érzését. És miután az államnak e nyugijazás 1873., 1874. években semmi pénzébe nem kerül, nem látom, mi akadályozhatná, hogy ezt most alkossuk törvénynyé, annyival inkább, mert a tanítókra, sőt az iskolaügyre nézve még nagy különbség, hogy most vagy egy év múlva lesz-e nyugdíj-törvény. Budapesten 1873. év márczius hóban. Molnár Aladár s. k., országos képviselő. KBFVH. IROMÁNY 1872/75. v. 13
