Képviselőházi irományok, 1872. IV. kötet • 226-284. sz.
Irományszámok - 1872-236. Törvényjavaslat, az államkincstár nevében a tiszavidéki vasuttársulattal 1865. évi január hó 16-án kötött szerződés és a jóváhagyási rendeletben foglalt póthatározatok és módositások beczikkelyezéséről
236. SZÁM. 55 A szerződési és azokat pótló s kiegészitő határozatok tehát 1867. óta is tényleg fennállottak, habár azoknak jogérvényét a m. kir. kormány alakilag azon körülménynél fogva, hogy a helybenhagyó rendelet az osztrák cs. kir. pénzügyminister által a magyar kormány kineveztetése után néhány héttel adatott ki, maga részéről nem ismerhette el. Tekintettel azonban azon körülményre, hogy ezen szerződés és póthatározatok az 1856. évi november 10-iki engedélyokmánynak részben szükségszerű kifolyásai, részben pedig annak lényeges határozataira nézve támadt kételyeket oszlatnak el, ennek a törvényhozás utján alakilag is jogerőre leendő emelése hivatali elődeimnek több izben képezte gondoskodásuk tárgyát, s közvetlen elődöm hangsúlyozta is a beczikkelyezés szükségét. Én pedig részemről ezen formahiba orvoslását továbbra halaszthatónak nem tartom, miután az államkincstár 1858-tól kezdve mint kölcsönadó, az 1868. évi 51. t. ez. meghozatala óta pedig, mely törvényezikkben meghatározott részvények birtoklási joga épen a szerződésen és póthatározatok alapján készült számításokon sarkallik, mint 26.545 darab részvénynek 5,309.000 forint névszerinti értékben birtokosa van a tiszavidéki vasútnál érdekelve s igy csupán ezen szempontból is szükségessé vált, hogy az állam és a tiszavidéki vasúttal sulat közötti viszony ezen szerződés és póthatározatok beczikkelyezése által formaszerüleg is szabályoztassék. A most felhozott körülményen kivül emeli még az emiitett szerződés és póthatározatok becikkelyezésének sürgősségét a tiszavidéki vasuttársulat közelebbi közgyűlésében hozott több fontos, a tasut-üzletének emelését és a részvényesek érdekeinek előmozdítását czélzó határozott jóváhagyatása. A tiszavidéki vasuttársulatnak ugyanis azon kedvező esély folytán, hogy az eredetileg kibocsátott elsőbbségeknek még ma is csaknem egyedüli birtokosa a cs. kir. szab. osztrák hitelintézet, felsőbb jóváhagyás fentartása mellett, sikerült a nevezett hitelintézettel oly egyességre lépni, mely által 34 év alatt törlesztendő, eredetileg 15,750.000 forintban megállapított törlesztés folytán azonban 15,120.000 frtra csökkentett elsőbbségi kölcsönét egy 74 év alatt törlesztendő 14,900.000 forintos kölcsönre változtathatja át; s ily módon, mig az első esetben évenként 1871-től 1880-ig 315.000 forintot, 1881-től 1890-ig 420.000 forintot, és 1890-től 1906-ig 525.000 forintot kellene tőketörlesztés fejében fizetnie, addig az utolsó esetben csak 19.800 frt tőketörlesztési évjáradék lesz fizetendő. Tehát hozzászámítva még a kölcsön csökkentése folytán fizetendő kisebb kamatot is, a társulatnak ezen eonventálás következtében az első 9 évi cyclusban évenként az eredeti törlesztés hányadhoz képest 226.700 frt feleslege marad, mely nem fogja az üzleti számlát terhelni, miáltal egyfelől csökkenni fog azon esély lehetősége, hogy a vasút roszabb üzleti években ismét igénybe vegye a kamatbiztositást, másfelől pedig ezen megtakarításból minden egyes részvény illetéke 2 frt 76 krral magasabb leend, s igy az államkincstár 26.545 részvénye után 72,436 frtnyi többletet fog bevehetni, mit azon körülmény tekintetbe vételével, hogy épen a jelen időben nehezedik legjobban az államkincstárra a vasúti kamatbiztositások terhe, figyelmen kivül hagyni nem lehet. Még nagyobb leend az előny, ha a második és harmadik cyclus tőketörlesztési részletei hasonlittatnak össze az átalakítandó kölcsön kisebb évjáradékával. Hogy azonban a kormány részéről ezen határozatok jóváhagyása minden kétségen kivüli lehetségessé váljék, szükséges, miszerint a kormány formailag ezen szerződés és póthatározatok alapjára állhasson. Az előadottak folytán kérem a tisztelt házat, hogy, miután a fennebb emiitett pénzintézet tsak korlátolt záros határidőig marad szavatosságban, e törvényjavaslatnak mielőbbi tárgyalását elrendelni méltóztassék. Buda-Pesten, február 3-án 1873. Tisza Lajos, s. k.
