Képviselőházi irományok, 1872. IV. kötet • 226-284. sz.

Irományszámok - 1872-241. Törvényjavaslat, a földadó szabályozásáról

17G 241. SZÁM. A rendes házbéradó mellett annak egyharmada, mint jövedelmi adópótlék, és még egyharmada mint rendkívüli pótlék, összesen tehát 26%, illetőleg 16% pótadó vettetik ki; a házosztályadónál pedig a rendes adóhoz és annak harmadrészéhez, mint jövedelmi adópótlékhoz még a rendes adónak egész összege, mint rendkivüli pótlék csatoltatik, tehát a legmagasabb tétel szerint 31 írt 50 kr helyett 76 frt 50 kr és a legkisebb tétel szerint 35 kr helyett 82 kr szedetik be, ide nem számítva az országos és földtehermentesitési járulékot. Miután a rendes házbér- és házosztályadó harmadpótlékának az a czélja, hogy a házak adóztatása a jövedelemadó alapelveivel öszhangzásba hozassék, ennek folytán adósságokkal vagy szolgalmakkal terhelt házak tulajdonosai jogositvák a házakat terhelő adósságok kamatjaiból, vagy az általok teljesítendő szolgálmányokból a törvény szerint ezekre eső jövedelemadóval felérő összeget maguk javára visszatartani. Reformtervezet a házadót illetőleg. Az osztrák birodalmi tanácsban a fenntemlitett uj földadó-törvénynyel együtt előterjesztett, de tárgyalás alá nem került uj törvényjavaslat által a házadó-rendszernek oly módosítása czéloztatott, mely szerint a házosztályadó egészen meg fogna szűnni, s a jövőben ennek helyén oly községekben, melyek nem kizárólag házbéradóval rovatnak meg, a házak évi haszonértéke pénzügyi tisztviselő elnöklete és vezetése alatt működő, felerészben a pénzügyi kormány, íelerészben a járási képviselőtestületek által a háztulajdonosok sorából választott becslő-bizottságok által fogna 5 évre megállapittatni. Ezen törvényjavaslat szerint házbéradó alá eső községekben a bérvallományok évenkint betérj esztendők lettek volna. A házadó évenkint a törvényhozás által meghatározott százalékkal vettetett volna ki a házbérre, illetőleg becslés utján megállapított használati értékre. Épületfenntartási költségek és tőketörlesztés fejében a házbéradó alá tartozó községekben a lakrészek átlagos nyers jövedelme arányában 15, 20, 25 és 30%, s bizonyos kivételes esetekben, t. i. oly házaknál, melyek lebontási elismervény mellett építtettek, vagy melyeknek tulajdonosai nem egyszersmind a házteleknek tulajdonosai 50% vonathatott volna le: a becslés utján megállapított használ lati érték alapján megadóztatandó községekben a becslőbizottság egyúttal minden egyes házra külön állapította volna meg a fentartási költségek és tőketörlesztés százalékát. III. Kereseti adók (Erwerbsteuer.) A kereseti adó a német tartományokba és Gácsországba az 1812. évi deczember 31-én kelt nyiltparancscsal, a többi német-szláv tartományokba pedig az 1815. évi deczember 16., 1817. évi június 20., 1824. évi január 22., és 1851. évi deczember 9-én kelt császári nyiltparancsokkal vitetett be. Kereseti adó alá esik mindenki, a ki haszonhajtó foglalkozást üz, a vállalat jövedelem képessége és az üzlet kiterjedéséhez képest. A kereseti adó alól felmentvék: a napszámosok és segédmunkások munkabére, a földművelők, bányászok, a nyilvános- és magán-tisztviselők, irók, művészek, orvosok, sebészek, állatorvosok, bábák, postamesterek, dohánytőzsérek és lottogyüjtök, végül tanítók oly községekben, melyek népessége 4000 lakosnál kevesebb.