Képviselőházi irományok, 1872. IV. kötet • 226-284. sz.

Irományszámok - 1872-241. Törvényjavaslat, a földadó szabályozásáról

241. SZÁM. 173 eddig művelés alatt nem volt adómentes földrészlet müvelhetővé tétetvén, adókötelessé vált: a

1 katasteri könyvekben is, mint ilyen vétessék fel. — A művelési ágakban való változás nem tárgya a nyilvántartásnak. II. A bukovinai provisorium. Ez az 1835. évi szeptember hó 22-kén kelt legfelsőbb kabineti rendelet folytán lépett életbe. E szerint a nemesi birtokok hozadéka a jobbágyi és tizedjogok alapján, a paraszti birtokok hozadéka pedig az egész birtoktestre községenkint állapíttatott meg. Az így elért becslési eredmények nyomán a földadó oly módon osztatott fel, hogy belőle nyolcz tizenötöd a nemesi s hét tizenötöd a jobbágyi községi birtokokra vettetett ki. A részletes felosztást egymás között maguk a birtokosok eszközlik. III. A gácsországi provisorium, mely az 1819-dik évi február hó 8-án kelt legfelsőbb elhatározása folytán a II. József által elfogadott becslési elveken alapszik. IV. A tiroli adókiegyenlitési rendszer (Steuer-Peralquations-System). Ez a rendszer 1774. augusztus 6-kán kelt nyiltparancscsal vétetett be Tirolba. Az adóalapul veendő tiszta hozadék az adásvevési árak nyomán állapittatott meg. V. A vorarlbergi u. n. baj or földadóprovisorium. Ez 1811-ik évben lépett életbe. Itt is az adásvevési árak átlagából nyomozták ki az adóalapul szolgáló tiszta hozadékot. A fenntebbiekben röviden vázolt rendszerek helyettesítésére és a földbirtok arányos és egységes rendszer szerinti megadóztatása végett, 1869. évi május hó 24-én uj földadótörvény hozatott, mely a közlött porosz földadórendszerhez a legtöbb tekintetben hasonlitván, itt csak a kettő közötti különbséget emeljük ki. Az osztrák uj földadótörvény ugyanis az 1861. évi május hó 1-ről kelt porosz földadótörvénytől abban különbözik, hogy az osztrák törvény a földadó mennyiségéről csak annyiban tesz említést, hogy az nem ugy, mint Poroszországban történt, előre, hanem a földadóalap megállapítása után fog meghatároztatni, s ennélfogva az osztrák törvény kizárólag a földadó-kataster kidolgozására vonatkozik, s az adókivetésre nem terjed ki. A földadóalap kidolgozására és alkalmazására nézve az osztrák törvény azon elvet követi hogy a tiszta hozadék csak a becslés minden stádiumának teljes befejezése és az egyes birtokosok felszólalásának elintézése után állapittatik meg véglegesen; továbbá, hogy a beszedendő adó mennyiségéhez képest megállapítandó adószázalék az egész birodalomban egyenlően alkalmazásba jön; s végül, hogy a kataster 15 évenkint revisió alá kerülend. A porosz törvény szerint ellenben a földadó felosztási rendszer módjára állapittatott meg. E czélból a kataster készitése is két fő-stadiumra oszlott. Az első stádiumban a földadó tartományok és községek szerinti felosztásának alapja állapittatott meg, s az ekképen egyes községekre megállapított és tettleg kivetett adómennyiség bizonytalan időre állandósittatott. A második stádiumban pedig következett az adónak a községeken belül az egyes birtokosokra való elosztása, (Untervertheilung) és csak akkor volt az egyes földbirtokosok felszólalásainak helye, mely felszólalások elintézése folytán az adóalap egyes birtokosoknál változott ugyan, de ez a megállapított községi adófőösszeg mennyiségére semmi befolyással nem bírt. Innen van, hogy a kivetési százalék községenkint változik, mivel az egyéni adófelosztás és a felszólalási eljárás következtében az egyes községek határának összes tiszta hozadéka változván, változni kellett a községi adókulcsnak is. Ezen merev szabály következetes keresztülvitele Poroszországban azon kényszerhelyzetnek volt kifolyása, mely szerint azon időre, melyen az adó kivetendő volt a földbirtokok részletes felmérése, s az adóalap egyéni kidolgozása el nem készülhetett, következőleg egyéni felszólalásnak sem lehetett előbb helye. Ép azért a poroszok is az ujabb időben munkába vett földadó szabályozási müveleteknél e