Képviselőházi irományok, 1872. IV. kötet • 226-284. sz.

Irományszámok - 1872-241. Törvényjavaslat, a földadó szabályozásáról

170 241. SZÁM. A megmázsálásnál az egész darab, egészben, hússal csonttal s zsírral együtt méretik. Lábak, paczal s bélzsir nem számítanak. Az adó darabszám után is fizethető. A pénzügyminister által e czélból mindennemű vágómarhára nézve az egyes városok helyi viszonyaihoz mért tételek állapitandók meg a szerint, a mint ott nagyobb vagy kisebb marha szokott vágatni. Ehhez képest az adófizető tetszésére hagyatik, hogy adóját a vágás előtt darabszám után fizesse, vagy pedig az adóhivatalnál vágási engedélyt s jegyet eszközöljen ki s a levágott marhát megmázsáltassa. Átalános szabályok. A jelen törvény értelmében adóköteles és megadóztatott áruk után adóvisszatéritésnek nincs helye, ha azok oly helyre szállíttatnának, hol az őrlési és husvágási adó helyett osztályadó van életbe léptetve. A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a helyi körülmények és szükségletekhez képest: a) az őrlési és husvágási adó alá eső tárgyaknak egyik városból a másikba való küldésének azon esetére, ha az elküldési helyén semmi vagy megfelelő községi pótlék nem szedetik, a rendeltetési hely javára fizetendő kiegészitő pótlék szedését engedélyezze; b) az egytizenhatod mázsán alóli eleség vagy hus adókötelességét is elrendelhesse, ugy azonban, hogy 2 fonton alól már nem lehet adókötelezettségnek helye. Ki ez adónak alávetett városban, vagy annak kerületében lakik, köteles ez adót kivétel nélkül viselni. Egyes külvárosok s telepek, melyek kellő felvigyázat alatt nem tarthatók a ker. kormány által, a pénzügyminister beleegyezésével ez adó helyett osztályadó alá vonathatnak. Sütők és húsvágók, valamint mindazon személyek, kik liszttel, darával, kásával, korpával, őrlött gabna s hüvelyes terményekkel, keményítővel, hajporral, vagy marha-, juh-, kecske- s sertéshússal, fagygyuval, valamint ezekből készített áruczikkekkel, mint pl. sonkával, kolbászszal kereskednek, kötelesek az őrlési és husvágási adót, a mennyiben e nemű adóköteles várostól nem távolabb, mint félmértföldre laknának, az általuk őrlésre adott eleségtől s az általuk levágott s levágatott állatoktól, valamint a fennebb megnevezett egyéb tárgyaktól, midőn ezeket lakásukba szállítják, csak ugy fizetni, mintha ama városhoz tartoznának; a nélkül azonban, hogy illetékes lakhelyükön az osztály- és jövedelemadó fizetése alól feloldatnának. Ezen adók fizetésére köteleztetnek továbbá, lakhelyükre való tekintet nélkül, mindazon személyek, kik valamely őrlési és husvágási adó alá vetett város félmértföldnyi körületén a) az imént elősorolt tárgyakat árverezik, vagy iparilag árulják, b) hasonló tárgyakat leraktároznak, a mennyiben azokat vagy maguk elárusítani szándékozzák, vagy mások számlájára leendő elárusitás végett hozzák. Az a) és b) alatti pontok nem állanak a netán e részbeni engedélylyel bíró házalókra nézve. Ha az érintett tárgyak valamely adóköteles városba bevitetnek, az adóhivatalnak azonnal a megérkezéskor bejelentendők, s az utánuk járó adó lefizetendő, hacsak ki nem mutattatik, hogy külföldről jőnek s az adó a határon immár lefizettetett utánuk. A zsák, vagy egyéb göngyölék után adólevonás nem engedtetik meg; da viszont az egyszerre mázsálás alá adott mennyiségnek egytizenhatod mázsán alóli súlya sem veendő figyelembe, ha csak a pénzügyminister a helyi viszonyoknak megfelelőleg máskép nem intézkednék. Az efféle árukra nézve az adófizetés következőkép állapittatik meg: a) erőliszttől, hajporíól, kásától és darától kétszerege;