Képviselőházi irományok, 1872. III. kötet • 153-225. sz.

Irományszámok - 1872-154. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése a földművelési-, ipar- és kereskedelmi minister 1873-ik évi költségvetése tárgyában

52 154. SZÁM. XI. Czim. Statistikai hivatal. Itt hasonlókép ugyanazon összeg lett előirányozva, mely az 1872. költségvetésben e czim alatt lett engedélyezve. A minister jelentése szerint e hivatal, ragaszkodva azon régebben megállapított tervéhez, hogy évről-évre nagyobb országos felvételt inditand meg, ez évben az iparstatistikát vette munka alá és munkájának eredményét rendes közleményeiben tudatja a közönséggel. A bizottságnak az előirányzott összeg és annak egyes tételei ellen kifogása nincs, és a kért 56.870 forint megszavazását ajánlja. XII. Czim. Postajövedék. Ezen czim alatt szükséglet gyanánt 1873-ra előirányoztatik 5,191.100 írt, fedezet gyanánt 5,280.000 frt. E szerint 94.000 frt tiszta jövedelem mutatkoznék. 1872-beu a kiadások csak 4,696.000 frtot tettek, a bevételek 4,750,000 forinttal vétettek föl; e szerint csak 54.000 forint tiszta jövedelem helyeztetett kilátásba. Hogy ezen előirányzatok nem valami vérmesek, hanem ellenkezőleg némi óvatossággal készülnek, arról az 1871-iki zárszámadások tanúságot adnak. 187l-re ugyanis 4,327.920 frt kiadás, 4,337.600 frt bevétel, s e szerint 9780. frt hiány helyeztetett kilátásba a költségvetési törvényben. A tényleges eredmény a következő volt: 4,561.155 frt kiadás, 4,761.073 frt bevétel, s e szerint 199.929 frt. felesleg a fent jelzett hiány helyett. Az 1872-iki eredmény nem lesz ugyan hasonló arányban kedvezőbb, az 1872-iki előirányzatnál, de a mennyiben a minister már jelenleg előreláthatólag nyilatkozhatott, az előirányzatot mindenesetre felül fogja múlni. Már ezen tények maguk bebizonyítanák a postaforgalom örvendetes növekedését, ha ez a ministeri előterjesztésben kimerítően és tüzetesen nem történnék. Mind a levélpostai, mind a kocsipostai küldeményeknél, a hirlapoknál, a be- és kifizetett utánvételeknél és a postai utalványoknál nagy és folytonos emelkedést tapasztalunk, ugy, hogy azon remény táplálható, hogy a postajövedék bevételei nem csak, mint eddigelé, a kiadásokat fogják fedezni, hanem alkalmat fognak nyújtani egyszersmind az ezen intézmény folytonos fejlesztésére szükségelt ujabb meg ujabb kiadások eszközölhetésére, ugy mint a terjedelmesebb beruházásokra és építkezésekre megszavazott nagyobb rendkívüli kiadások kamatoztathatására és törleszthetésére. Ezen czél azonban csak akkor érhet ő el, ha tényleg megszavaztatik minden a törvényhozás által, a mi az üzlet fokozatos emelésére szükséges, és ha folytonosan gondoskodunk arról, hogy kellőleg alkalmatos, müveit és gyakorolt tisztviselőkkel és közegekkel kellő számban rendelkezhessünk. Ez utóbbi tekintetben még műveltebb és előrehaladottabb államokban is érzékeny hiány észhelhető, és a panaszok napról-napra számosabbak. Észlelhető ezen hiány annál inkább nálunk, hol egyátalában minden téren szűkölködünk hasznavehető, megbízható erőkben. Nem is csodálkozhatni azon, hogy képesebb, műveltebb, tehetségesebb egyén alig szánja magát épen e szakra, mely egyrészt hivatalnokainak elégtelen anyagi ellátást, másrészt csak korlátolt előremeneteli reményt nyújt. Hisz, párhuzam a postai és távirdai közegek s az állam egyéb hivatalnokai között alig vonható. Amazok számára rendes hivataloskodási idő, rendes éjjeli nyugalom nem létezik. Nem létezik számukra szabad idő, melyet másnemű foglalkozás által értékesíthetnének. Működésük azonkívül még nagyobb felelősséggel jár, mint bármely más hivatalnoké. Mindezeket tekintetbe véve, a minister arról győződött meg, hogy a posta-és távirda-hivatalnokok anyagi helyzetének javításáról okvetlenül gondoskodni kell, ha az országot nem akarjuk azon veszélynek kitenni, hogy ezen kezelési ág gépezete váratlanul megálljon. Javaslatot terjeszt a minister ez irányban a ház elé, mely egyrészt az állami pénzerő kellő kímélésével a fizetés-javításokat csak fokozatosan eszközli, másrészt a posta-intéz-