Képviselőházi irományok, 1872. III. kötet • 153-225. sz.
Irományszámok - 1872-223. Törvényjavaslat, a bélyeg és illetékek, valamint a dijak iránt fennálló szabályok módositásáról
386 223. SZÁM. s a tárgy értékéhez képest 1 frt, 1 frt 25 kr, 2 frt 50 kr, 5 frt és 10 frt bélyegilletéknek voltak alávetve, kétszer annyira s ha a fellebbezvények két egyenlő itélet ellen adatnak be, háromszor anynyira emeltetnek, mint a mennyi az első biróságok Ítéletei ellen intézett fellebbezvényektől a jelenleg fennálló szabályok értelmében jár. A 10. §-ban végre azon végérvényes ítéletek illetéke, melyeknél a megítélt pertárgy értéke 800 forintot meghalad, 5 /8%~ r ól l%" ra felemeltetni javasoltatik. A 4. és 11. §§-ok nem tartalmaznak semmi változtatást, de azok felvétele azon oknál volt szükséges, minthogy különben az azokban emiitett folyamodványokra, jegyzőkönyvekre és peres ügyekre szintén a jelen törvény alkalmaztatnék, mi nem volna indokolható. A 6. §. csak annak magyarázatát képezi, miként kelljen a törvénykezési rendtartás 125. §-ára nézve bélyegilleték tekintetében eljárni. A 7. §. tartalma a bélyegjövedelemre nézve nagy fontossággal bir, mert egyedül az képes a perlekedő ügyfeleket és képviselőiket a bélyegilleték pontos lerovására kényszeríteni, másrészről pedig a pénzügyi hivatalok fel lesznek mentve az ily folyamodványok tárgyalásától, melyekkel eddigelé elárasztattak. A 8. §. elfogadását azon oknál fogva kell ajánlani, mert azóta, hogy a leletezők jutalékai eltörültettek, a leletek felvétele elhanyagoltatik és a bélyegröviditések szaporodtak. A leletek felvételének mulasztását kellőleg ellenőrizni nem lehet, mert némely közegek csak feljegyzik a bélyeg hiányos iratra, hogy a leletet felvették, de ezt tényleg nem teljesitik. Különben a leletfelvevők leginkább rendkívüli órákat kénytelenek a leletek készítésére fordítani, méltányos tehát, hogy ezen fáradságuknak megfelelő jutalmat kapjanak, melyet más államokban is, például: Ausztriában, Bajorországban, Francziaországban is megadnak. A 9. §. az ingatlanok tíz éven belőli birtokváltozásainál az eddigi szabályok szerint engedélyezett illetékleengedésnek akénti korlátozását czélozza, hogy ezen illeték leengedés, midőn az átruházott ingatlanok már mintegy idegen kezekbe kerülnek, jövőre nézve töröltessék el, és csak az ezen §-ban felsorolt átruházási esetekben tartassék fenn. Mert az illetékleengedések eredeti oka az volt, hogy ugyanazon ingatlanok iránt rövid időközben ismételve előforduló birtokváltozások után járó illetékfizetés által maga a tőke igénybe ne vétessék. Ezen eset azonban nem áll be, ha az ingatlanok idegen félre ruháztatnak át, legkevésbé pedig a jelenleg üzletszerüleg divó adásvevéseknél, és azért az eddigi terjedelemben engedélyezni szokott illetékelengedésnek alig van értelme. A 12. §., melylyel a perenkivüli és közigazgatási ügyekben a másodfolyamodási hatóságok határozatai ellen benyújtott felfolyamodványok bélyeg illetéke 1 írtról 2 frtra felemeltetik, következetes alkalmazása az 5. §-ban a peres ügyekben beadott felebbezvények bélyegilletékére nézve javaslatba hozott szabálynak, minthogy méltányosnak tartatik, hogy a felek, ha ügyeikben több hatóságot vesztnek igénybe, nagyobb illetékkel rovattassanak meg. A 13. §. indokolására felhozatik, hogy a törvénykezési rendtartás 424. §. a) szerint földadó alá eső ingatlanoknál az összes állami földadó százszoros mennyisége képezi a becsértéket, méltányos tehát, hogy ezen szabály az illeték kiszabásánál is alkalmaztassák, miután a tapasztalás mutatja, hogy a földadónak 70-szeres összege az ingatlanok valódi értékén rendszerint alól áll. A 14. §. az illetékek gyorsabb befizetését fogná eszközölni. Jelenleg a feleknek nagy része mindent elkövet, hogy az illeték befizetését lehetőleg tovább nyújtsa, és örömest fizeti a 6°/ 0 kamatot, mert pénzét jobban tudja hasznosítani. A 15. §. biztosabb és határozottabb eljárást szab meg arra nézve, hogy az illeték kisza^ bási hivatalok a halálesetek tudomására jussanak, továbbá az 1868-diki XXIH-dik törvényczikk 4.
