Képviselőházi irományok, 1872. III. kötet • 153-225. sz.

Irományszámok - 1872-212. A közmunka és közlekedési ministernek a képviselőházhoz benyujtott jelentése, a budapesti Duna-rész szabályozásának előhaladásáról

212. SZÁM. 289 sőbb két ágra oszoljék (soroksári és promontori) a meder nem egy teknőben van többé kivájva s a keresztszelvények rendetlenségei ismét előtűnnek. 6. Kérdés. Elérhető-e azon czél, hogy a viz sebje — mely jelenleg a budai partnál van — a folyó közepére tereitessék akkor is, ha a Margitszigetet képező két ágnak egyenlő szélesség adatik? A medrekben folyó viz folyásának törvényei annyira bonyolodottak, s oly nagyszámú változó elemektől függenek, hogy alig lehetséges a felsőbb rész mederalakzata után kijelölni azon irányt, melyet az alsóbb folyás követni fog. De azt lehet bátran állitani, hogy a két ág egyenlő szélessége épen nem biztositja azt, hogy a viz sodra az egyesülésen alól a folyó közepén képződjék. Ez következik kiválóan a fennebbi elmélkedésekből. A lánczhid két oszlopa elég okot szolgáltat arra, hogy mindegyike alatt egy-egy zátony képződjék; és miután a vízfolyás szélessége a hid vonalában majdnem 200 ölre emelkedik, nincs rajta mit csudálkozni, hogy egyrészről a fentebb emiitett akadályok, másrészről e nyilástöbblet mellett a medren keresztül oly egyenetlenségek képződnek, minőket a hidon alól felvett szelvények mutatnak. Mint már mondottuk, a meder ürege csak oly helyeken bír szabályos alakkal, hol a kis viz felszíne nem szélesebb 150 ölnél, másutt sehol. 7. Kérdés. Lehet-e a folyamnak Margitsziget felett és mellett eső részét oly módon szabályozni, hogy a szigetet képező ág hajózhatása örökre biztosítottnak tekintethessék? Igen! már a priori is világos előttünk, miszerint a Dunához hasonló hatalmas folyók szabályozása, annyira mindenkor biztositható, még ha két ágra oszlanának is, hogy a hajózhatás mindkét ágban teljesen biztosítva legyen. A Margit-sziget melletti két ágat illetőleg, ezeknek szabályozása, nézetünk szerint, könnyen és kevésbbé költséges eszközökkel keresztülvihető, mint a bemutatott tervezetek. A valóban ügyes tervezők tökéletesen szabályszerű vonalokat húztak, melyek a szemre kellemes hatást gyakorolnak, s felette óhajtandó lenne, hogy ezek szerint szabathatnék ki a folyó iránya. Ugy látszik nem igen törődtek a meder tényleges alakzatával. Azon töltéseket, melyek az uj meder széleit képeznék, siker esetében csudálatra ragadó merészséggel, a legsebesebb folyásba, magába a meder közepébe, s a legnagyobb mélységekbe helyezik. De így elbánni nem hagy magával oly hatalmas folyó, mint a Duna. Rettenetes ellenségre tálálunk benne, ha egyenesen s a fokonkénti átmeneteket figyelmen kivül hagyva, megtámadjuk; míg ellenben hatalmas segitő társként használhatjuk fel a benne rejlő erőt a meder mélyítésénél s szabályozásánál, ha arra szorítkozunk, hogy lassanként szelíd fokozatos átmenetekben tereljük oly irányba, melyet követni nincs teljesen ellenére. A partépitésre nézve ugy a száraz felől, mint a Margit-sziget egész kiterjedésében, szintén arra kell szorítkoznunk, hogy a folyó medrétől előbb? alacsony s elárasztható töltések által véglegesen szakítsuk el azon magasabb téreket, zátonyokat, melyeket a folyó magától is elhagyni készül. Ezen vonalozástól eredő görbék oly irányban vezettethetnek, hogy szabályosságuk mellett létrehozzák a kimélyités eszközlése végett szükséges összébbs'-oritást. E töltések fentartása már annyiból is kevesebb költséget igényelend, mert mindenütt csekély mélységekbe épitnének, s a viz sebje sehol sem ütköznék egyenesen beléjök. Ha általunk felfoghatatlan okok miatt a két ág aránya okvetlenül meg lenne változtatandó, ugy, hogy az ó-budai ág — mely most gyengébb, legyen az erősebb — és a pesti ág gyengittessék

r nézetünk szerint e czélt egyszerű s eléggé olcsó módon el lehet érni. E végett elég leend a MargitKÉPVH. IROMÁNY. 1872—75. in. 37