Képviselőházi irományok, 1872. III. kötet • 153-225. sz.
Irományszámok - 1872-179. A belügyminister átirata a képviselőházhoz a magyar királyi államlevéltár szervezése és kezelése táryában. Nagyméltóságu Belügyminister úr!
184 179. SZÁM. . • 3. A magyar királyi helytartótanács ; 4. Az erdélyi főkormányszék ; 5. A magyar kir. kamara levéltárát; 6. Erdélyi fiscalis levéltárt; 7. Az úgynevezett országos és nádori levéltárt. Habár kétségtelen, hogy ezen két levéltár egyesítése és szerves összeálíitása lényeges eredménynek volna tekinthető, melynél egyelőre meg lehetne állapodni, kötelességünknek tartjuk a nagyméltóságú minister ur figyelmét a következőkre felhívni: a) Azon viszony, melyben hazánk a felséges uralkodóházhoz és a kormány alatt álló egyéb tartományokhoz negyedfél század óta áll, eszközölte, hogy a bécsi udvari és állami levéltárban, továbbá a belügy-, pénzügy- és hadügyministeriumok levéltáraiban hazánkat érdeklő okmányok oly nagy menynyiségben találtatnak, hogy azok külön magyar osztályokat képeznek. Mivel ezeknek és a magyarországi levéltáraknak irományai oly szoros összefüggésben vannak, hogy egymást kiegészítik: kívánatosnak tartjuk, hogy a bécsi levéltárak magyar osztályaiban őrizett történeti irományok idővel lemásoltassanak, és mig ez megtörténhetnék, azokról kimerítő lajstromok készíttessenek, és a magyar állami levéltárban elhelyeztessenek. b) A hiteles helyek országos levéltárai, melyek eddig a káptalanok és conventek kezelése alatt állottak, megszűntek immár a jogi élet tényezői lenni, elvesztették gyakorlati értéküket, csak tudományos becsük maradt meg. Ezeket annál kevésbbé lehet mostani állapotjukban meghagyni, mert a káptalanok és conventek többnyire felmentve tekintik magukat a további gondviselés terhétől. A mennyiben a viszonyok nem engednék meg, hogy ezek is az állami levéltárba kebeleztessenek, már most haladéktalanul gondoskodni kellene arról, hogy legalább biztositassanak és a tudományos használatnak a menynyiben eddig elzárva voltak, megnyittassanak. c) A vármegyék, városok és községek levéltárainak régibb irományai a hatóságok részéről átalán csekély figyelemben részesülnek. A történetbuvár rendesen (a kivételek vajmi ritkák) oly elhanyagolt állapotban találja azokat, mely nemcsak felhasználásukat nehezíti, vagy épen lehetetleníti, hanem biztos megőrzésük iránt is komoly aggodalmakat kelt. Még ujabb időkben is számosabb esetek fordultak elő, midőn a legbecsesebb tudományos kincsek, levelezések, számadási könyvek s a többi, pusztító tűzvésznek áldozatul estek, vagy könynyelmüen szétszórattak. Miután pedig mindezen levéltárak központosítása nem czélszerü, sürgetően szükséges lenne azokat országos törvény által állami felügyelet alá helyezni, összhangzó terv szerint rendezni és kezelni. Miként a külföld államaiban, például Olaszország minden egyes tartományában, Belgiumban, Hollandban s a többi, az állami levéltárak mellett országos levéltári felügyelőségek vannak szervezve, (Superintendente degli Archivi, — Inspecteur General des Archives) hazánkban is ily közeg által lenne az imént érintett czél elérhető. d) A családi levéltárak magán-tulaj dönt képeznek, s igy az állami beavatkozás körén kivül állanak. A mennyiben azonban némely családok önként ajánlkoznának történeti érdekű irományaikat az állami levéltárban elhelyezni, ezt lehetővé tenni és előmozdítani kellene még az által is, hogy a családok tulajdonjoga fentartatván, levéltáraik a letétemény jellegével bírnának. e) Átalában oda kellene hatni, hogy a hatóságok, testületek és családok levéltárainak, megállapítandó terv szerint lajstromai készíttessenek, és az állami levéltárban elhelyeztessenek; ami Nápolyban és egyebütt is, a tudomány nem csekély hasznával keresztülvitetett.
