Képviselőházi irományok, 1872. II. kötet • 99-152. sz.
Irományszámok - 1872-108. Törvényjavaslat, a telepitvényekről
88 108. SZÁM. Ezen törvényjavaslat a képviselőház által némi módosításokkal elfogadtatván, a főrendiház által azonban több irányban módositatván: a módositott szöveg a képviselőház osztályainak, s az osztályok előadóiból alakult központi bizottságnak tárgyalásain keresztülment, s ez utóbbi által f. é. február hó 27-én kelt jelentéssel némely irályváltozásoknak javaslatbahozatala mellett a képviselőház elé terjesztetett. Az országgyűlés feloszlatása után a kormány ujolag tárgyalás alá vévén ezen törvényjavaslatot: elvileg hozzájárult a főrendiház által tett, s mind a képviselőház osztályai, mind pedig az ezek előadóiból alakult központi bizottság által elfogadott változtatásokhoz. Ennek folytán a telepitvényekről szóló törvényjavaslat — melyet ez alkalommal benyújtani szerencsém van: elvben és lényegben azonos azzal, melynek elfogadását az előbbeni országgyűlés képviselőházának központi bizottsága javaslatba hozta. A kérdés megoldásának szüksége ma épen ugy áll fenn, mint akkor, midőn az előbbeni javaslat a kormány által előterjesztetett; sőt a legfokozottabb kifejezést nyert e szükség az által: hogy az e tárgyban hozandó törvényhozási intézkedés mellőzhetetlensége nemcsak a kormány, hanem a törvényhozás mindkét háza által is nyíltan elismertetett. Ehhez járul, hogy a kérdéses ügy már hoszszabb idő óta foglalkoztatván a törvényhozást, ezalatt az érdekeltek jövendő állapotuk tekintetében némi bizonytalanságnak tétettek ki, külömböző remények vagy aggodalmak ébresztettek fel bennük, mely helyzet — a viszony consolidatióját, s a törvény véglegesen döntő határozatának mielőbbi bekövetkezését a törvényhozási politika exegentiájává teszi. Az elv, melyen a törvény yj a vaslat alapul, mely annak sarkkövét és intézkedéseinek határvonalát képezi: ugyanaz, — mely annak létindokául szolgál, t. i. a szükség elve. Ebben találja igazolását a törvényjavaslat beterjesztése: de ez körvonalozza egyszersmind az egyes intézkedések határait is. Tovább terjedni, mint ez a szükség által kijelölve van: a leggondosabb kíméletet érdemlő nagy érdekek, sőt a jog elvének megsértése nélkül nem lehetett. A törvényjavaslat elfogadása esetében biztosítva lesz az állam, hogy a létező községek, a földtulajdonosnak egyoldalú cselekménye által nem szüntethetnek meg, de másrészről a földtulajdonos joga is hatályosan és kellőleg oltalmaztatik, ugy hogy a törvényjavaslatban foglalt intézkedések a legkíméletesebb összeegyeztetését képezik azon különböző tekinteteknek, melyek a telepitvények természetének vizsgálatánál és elemzésénél érvényesülnek. A fennálló községek fenntartásának szüksége képezvén az előadottak szerint a törvényjavaslat alapelvét: ezen czél, a beltelek megválthatása, illetőleg megvehetése által elérve van: miért is a kültelek megválthatását, a tulajdonos akaratával szemközt csak azon esetekben engedi meg a törvényjavaslat, melyekben annak használata vagy örök, vagy határozatlan időre — esetleg a férfiág kihaltáig engedtetett át a telepitvényeseknek: vagy egy oly esemény, illetőleg mulasztás következett be, a melyből alaposan származtatható azon vélelem, hogy a földtulajdonos a telepitvényesek használatába adott földnek az ő szabad rendelkezése alá való visszavételétől, már 1848-ik év előtt hallgatag lemondott. E szerint két főosztályra osztattak a telepitvények, s mindenik osztályra külön intézkedések állapitattak meg: Az első osztály magában foglalja azon telepitvényeket, a melyek egészen — vagy is a belés kültételekkel együtt megválthatók a telepitvényesek által. (2-ik §.) A második osztályba tartoznak azon telepitvények, a melyeknél a megválthatóság — illetőleg az eladási kényszer, csupán a beltelekre szoríttatott. (4. §.) Ezeken felül külön intézkedés hozatik javaslatba a kincstári telepitvényekre nézve s melyekre vonatkozólag a 2-ik §-ban meghatározott föltételek nem-léte esetében is, a kültelekből oly
