Képviselőházi irományok, 1872. II. kötet • 99-152. sz.
Irományszámok - 1872-136. A véderő kiegészitése és fejlesztése tárgyában a honvédelmi minister által bemutatott törvényjavaslatok tárgyalására kiküldött bizottság jelentése „a hadsereg s honvédség lószükségletének fedezéséről mozgósitás esetében” szóló törvényjavaslat iránt
136. SZÁM. 205 tehát arányosan 61. 2 3°/ 0 részben fedezendő a magyar korona országai, 38. 77 °/ 0 részben pedig a lajtántuli tartományok által. A közös hadsereg öszszükséglete mozgósítás esetén a jelenlegi állományt alapul felvéve: 99,100 darab ló, és pedig 19,900 hátas, 72,300 hámos, 6900 málhás ló, mely számból a magyar korona országaira 12,184 hátas, 44,268 hámos, 4225 málhás, összesen 60,677 ily esetben előállítandó ló esik a föntebbi arány szerint; az összes állománynak tehát átlag 2. 83 °/ 0-ja, s ehhez számítva a0. 09 °/ 0 képező 4091, s pedig 2271 hátas és 1820 hámos lovat, a mely a honvédség mozgósitási igényeinek megfelel, az össszükség a vidékekre lóbőségük mérvében szétosztva, a legalkalmasabb lovakkal rendelkező vidékek állományának 5°/ 0-át a legszegényebbekének csupán 1%-t képezi; oly teher, a mely viszonyainkat figyelembe véve, kétségtelenül könnyen elviselhető. A részleteket illetőleg, érdemleges tekintetben a bizottság következő változtatásokat javasolja: A lóavatő bizottságok alakításában a 6. §. szerint nem vélvén az önkormányzati tényezők befolyását kellő mérvűnek, a bizottsági elnököt a törvényhatósági bizottság által kívánja megválasztatni, s'a bizottsági tagok közé a kerületi szolgabirát, illetőleg megfelelő tisztviselőt is felveendőnek tartja. A 8. szakaszban a monarchia lajthántuli felében is érvényesült azon határozmányt javasolja továbbá a bizottság méltányossági szempontból felvétetni, hogy a mennyiben az egész alkalmas lóállomány igénybe nem vétetik, azon tulajdonostól, a ki két lónál többet bir, első i^ben a birtokában lévő összes lovaknak felénél több ki nem sajátittathatik. A 9. szakaszban érintett pénzbirságnak pedig nemcsak legmagasabb, hanem legalacsonyabb tételét is meghatározandónak véli a bizottság, s ezt tiz frtnyi összegben ajánlja megállapittaíni. Egy uj utolsóelőtti szakaszban továbbá kimondandónak véli a kiküldött bizottság, ho^y mint den e törvényből származó ügylet, dij- és bélyegmentes; az ugy is áldozattal járó kisajátítás súlyát indokoltlannak találván még további terheltetéssel is öregbíteni. Végre az utolsó szakaszban különválasztandónak vélte a bizottság azon végrehajtási teendőket, a melyeket a magyar kormány egyedül eszközölhet azoktól, a melyek foganatosításánál a közös hadügyministerrel egyetértőleg kell eljárni. Minthogy ezen elvek felvétele s számos irálymódositás folytán, a bizottság a jelen törvényjavaslat szövegét tetemesen váltóztatandónak véli, a mellékelt uj szövegezés szerint ajánlja a tisztelt képviselőháznak elfogadásra. Kelt Pesten, november 28-án 1872. Bánó József s, k., Pulszky Ágost s. k., bizottsági elnök. bizottsági előadó.
