Képviselőházi irományok, 1872. II. kötet • 99-152. sz.
Irományszámok - 1872-113. Törvényjavaslat, a hadsereg és a honvédség lószükségletének fedezéséről mozgósítás esetében
113. SZÁM. 111 szes lovainak csak fele számát tartozik átengedni; a két lovat biró tulajdonosokra ezen kedvezmény azon oknál fogva nem Ítéltetett kitérj esztendőnek, mert az ily tulajdonosok csekélyebb ló-szükségletüket a lovakért kapott készpénzzel, a mentesített lóállományból könnyebben födözhetik. A lótenyésztés érdekében azon további kedvezmény is nyujtatik, hogy még azon kanczák is, melyek a legközelebb lefolyt fedeztetési idény alatt akár állami, akár lótenyésztési bizottmányok által engedélyezett magán- vagy községi méntől födöztettek, mihelyt tulajdonosaik a hiteles fedeztetési jegyeket előmutatni képesek, az állítási kötelezettség alól kivétetnek. Szintúgy a lótenyésztés érdekében történt azon intézkedés is, hogy a legolcsóbb lovak legelőbb foglaltatnak le, a költségvetésben megállapított pót-ló ár csak azon lovakért lévén fizetendő, melyeket tulajdonosaik ez árért átengedni készek, mig a többi lovak a bizottsághoz berendelt becslők által megbecsülteinek, s érettük — a mennyiben az állam részére lefoglaltatnának — a becsár fizettetik le. A lovak ára minden esetre az állítási bizottság elnöke által a beavatás alkalmával a tulajdonosnak készpénzben fizettetik ki. Hogy a törvény alkalmazása az államélet rendes fejlődésével lehető összhangzásba hozassák, s hogy e törvény átalában gyakorlatilag is könnyen érvényesíthető legyen, az állítási kerületek a közigazgatási felosztás alapján lesznek kijelölve, és a lovak átalános nyilvántartása és szükség esetén leendő berendelése az illetékes közigazgatási közegekre bizatik, mig a kiállítás foganatosítása külön e ezélra kinevezett vegyes bizottságok által eszközöltetik. A jelen törvény szüksége mindenek előtt a mozgósítás gyors foganatosithatása által lévén indokolva, a kormány elmulaszthatlan kötelességének ismerte e törvénybe egyúttal oly rendszabályokat is fölvenni, melyeknek czélja: biztosságot nyújtani az iránt, hogy a törvény alkalmaztatása a gyors mozgósítás követelményeinek valóban meg is felelend. Ide tartoznak az állítási kerületek és helyek, valamint az állítási bizottságok előleges és minden évben történendő kiszemelése és közzététele; az egyes kerületek részéről kiállítható lómennyiség s a netán kivetendő jutalék szemmeltartása s végre azon bírságok, melyek azokra vethetők ki, kik az állítástól lovaikat visszatartották, s elmaradásukat igazolni nem képesek. Végre, bár a kormány a statistikai kimutatások alapján biztosittotnak véli, hogy a magyar korona országaira eső lószükségleti hányad az egyeseknek lovaik összes száma felére nézve engedélyezett kedvezmény mellett is kiállítható leend, még sem kerülhette el oly rendkívüli esetről is gondoskodni, a midőn ez lehetséges nem lévén, ezen kedvezmény által könnyen az egész intézkedés czélja és ezzel állam-életünk komoly érdekei veszélyeztethetnének. Ennélfogva elkerülhetetlen kötelességének ismerte azt minden eshetőségek ellenében biztosítani, hogy rendkívüli szükség esetére és csakis az összes ministerium felelőssége mellett, jogában álljon, hogy a mennyiben az állítás szükséges lómennyiséget nem szolgáltatna, a lovak visszamaradt mentes részét is azonnal szükséghez képest igénybe vehesse. Végre, miután mozgósítás esetében a honvédség részére lóbeszerzés többféle irányban szintén igényeltetik, s illetőleg a keretrendszeren alapuló honvédség-szervezésénél fogva, — kiválóan van arra utalva, hogy ily esetben rendszeresített lóállományát gyorsan kiegészíthesse: mindazon okoknál fogva, melyek a hadseregre nézve felemlittetek, a ló-kisajátítás előnyei arra is kiterjesztetnek. Azon netán fölmerülhető nézettel szemben, hogy a mozgósított hadseregnek annak idején bekövetkezendő leszerelése (békelábra állítása) alkalmával, az ily kisajátított lovak meglevő része aránylagos váltság mellett korábbi tulajdonosaiknak megint visszaadathatnék, megjegyzem, hogy az ily rendszabály szintúgy a lótulajdonosok, mint az állam érdekében kihagyatott, miután egyfelől azon birtokosok, kiknek lovai mozgósítás alkalmával kisajátittattak, időközben valószínűleg már viszonyaik rendezéséről oly irányban gondoskodtak, hogy korábbi lovaik visszavételére kényszeríttetvén, érdekeik sértve
