Képviselőházi irományok, 1872. II. kötet • 99-152. sz.
Irományszámok - 1872-112. Törvényjavaslat, a magyar állam területén kiegészitendő lovasezredek fölemelt békeállományának fedezéséről
112. SZÁM. 105 Melléklet a 112. számú irományhoz. Indokolás. A hadviselés eddigi viszonyai lehetségessé tették, hogy a hadseregbeli lovasságnál, az egyes századok lóállománya béke idején, költségkímélés tekintetéből, a hadi létszámmái csekélyebb mennyiségre határoztassék. Ezen eljárás eddigelé elfogadható volt, miután a hadjáratok lasubb fejlése azon föltevésre jogosított, miszerint a béke megzavarásának első jelensége, s az ellenségeskedések tényleges megkezdése között elegendő idő maradand arra, hogy a hadi létszám századonként 31 újonnan beszerzendő s idomítandó lónak beosztása által kiegészíttessék. A múlt évi hadjárat története azonban elégségesen bebizonyitá, hogy a lovasság mozgósithatására szükséges 6, egész 8 hetet igénylő ezen időszakra, nem minden eshetőség között lehet számítani, — s hogy épen azért előleges intézkedések szükségesek, ha magunkat biztosítani akarjuk azon kényszerhelyzet ellen, hogy netán váratlanul meglepetvén, lovasságunkat csakis annak békeállománya mennyiségében legyünk képesek mozgósítani. Ily fölfogásból kiindulva, jött létre azon javaslat, miszerint a hadsereg lovasságának egyes századai, melyeknek lovai a múlt évben, a hadi létszámra kívántató teljes mennyiségben beszereztettek volt, — ezen állományt egyelőre béke idején is tartsák meg, s ennek folytán az előbb meghatározva volt békeállományhoz mérten, tényleges szolgálatban álló legénységük létszáma is 136-ról 166-ra, lóállitmányuk pedig 118-ról 149-re emeltessék. Ezen rendszabály megállapításánál egyébiránt más részről azon körülmény is kellő tekintetbe vétetett, hogy álló hadseregünk az európai nagyhatalmak hadseregeihez viszonyítva, kevesebb lovassággal rendelkezik, — annál inkább szükségesnek jelezhető tehát, hogy a többi államok lovasságával, harczkészségre nézve e hadsereg is egy színvonalra emeltessék. Mindezen indokok megfontolása a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságokat arra bírta, hogy a sorhadbeli lovas ezredek béke-állományának az elébb jelzett mérvben leendő felemelésére kívántató költségeket már az 1871-ik évre megszavazzák. Miután azonban a lovas ezredek eddigi évi ujonczjutaléka a régi csekélyebb békeállományhoz volt mérve: az ezen felemelés által létrejött hiány, az ujonczok azon számából, mely eddig a lovassághoz osztatott be, nem pótoltathatik. A kiegészítés tehát vagy a lovassághoz beosztandó ujonczok számának szaporítása által, vagy pedig a legifjabb korosztálybeli tartalékosoknak kellő számban való további bentartása, illetőleg beszólitása által eszközlendő. Az első módozatnak azon hátránya van, hogy így a létszám-szaporitás csakis ujonczok által történvén, a csapatok szándékolt harczképessége ez által nemcsak hogy nem fokoztatnék, sőt ellenkezőleg egyidőre még gyöngítve lenne; mig ellenben a második módozat által a czél biztosabban eléretik. Igaz ugyan, hogy a fölemelt béke-állománynak e módon történendő pótlása által a hosszabb tartamú tényleges szolgálatra benntartott vagy behívott tartalékosok magánérdekei némileg érintetnek: azonban az ezen intézkedésből reájok nézve származó hátrány a lehető legcsekélyebb mérvre szállítható le, ha: KÉPVH. IROMÁNY. 1872 —75 H. ^
