Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.
Irományszámok - 1872-86. Törvényjavaslat, a sopron-pozson-lundenburg-vágvölgyi elsőrendü mozdonyvasut kiépitéséről
342 86. SZÁM. mint a vezetőhuzalok más megerősítési pontjai egyetértőleg engedélyesek megbízottjaival akkép jelöltetnek meg, hogy azok sem a vasúti-üzletet, sem az üzleti személyzet biztonságát ne veszélyeztessék. Továbbá kötelesek az engedélyesek a pályájuk mentén felállított távirda-vezetékeket saját személyzetük által minden díj nélkül őriztetni, a kisebbszerü megromlásokat legalább ideiglenesen helyreállíttatni, az e végre szükséges eszközöket azonban a kormány adja rendelkezésükre. Az állam viszont köteles engedélyeseknek minden külön díjfizetés nélkül megengedni, hogy a vasut-üzleti távírda huzalait a pálya hosszában létező, vagy azon felállítandó állami távirdavezeték oszlopaira megerősíthessék, azonban valamint a huzaloknak, ugy a megerősítés módjának és az arra használt eszközöknek az államtávirdáknál e tekintetben elfogadott rendszerbe teljesen beillőknek kell lenniök, s a vasutüzleti távirda-vezetékeknek az állami távirda-oszlopokhoz való erősítése, vagy csak állami szakértő közeg felügyelete és ellenőrzése mellett történhetik, vagy pedig azt maga az állam hajtatja végre, de mindkét esetben, ugy a vezetékszerek beszerzésének, mint a megerősítésnek és felügyeletnek költségeit az engedélyesek viselik. Ha az állam e vasútvonal hosszában állami távirdavezeték felállítását nem tartaná szükségesnek, a vasutüzleti távirdavezeték felállításának minden költsége engedélyeseket fogja terhelni. Ezen távirdavezeték kiépítése azonban csak az állammal kötendő külön egyezmény és az ez által erre adott külön engedély értelmében létesíthető. Az állami távirda-oszlopokra erősített, vagy ezek nemlétében az engedélyesek által épített vasút üzleti távirdavezetékek az állam szokott ellenőrködése mellett kizárólag csak azon sürgönyzésekre használhatók, melyeket a vasúti üzlet czéljából az igazgatóság és alattas közegei, vagy ez utóbbiak egymást közt váltanak. Jogosítva van azonban a kormány, egyetértőleg a vasutigazgatósággal elrendelni, hogy ezen távirda-vezeíékek, a kellő ellenőrzés mellett s a mennyire az üzlet forgalma megengedi, ugy állami, mint magánsürgönyzésekre is használtassanak. Ez esetben a használat módját és a sürgönydijak megosztását az állam és engedélyesek közt külön egyezmény fogja szabályozni. Ha az állam a vasutüzleti távírda vezetékek felépítését, vagy a már kész távirdavezetékek jó karban tartását magára vállalja, ugy a kiépítés feltételei, mint a jó karban tartásért fizetendő évi átalány mennyiség szintén külön egyezmény utján állapittatnak meg. Ha a második vágány lerakása, átalában a vaspálya töltés szélesbitése, vagy áthelyezése, vagy engedélyesek bárminemű érdeke a távirdavezetékek kimozditását vagy máshová áthelyezését tenné szükségessé, mind a vasút üzleti mind az állami távirda-vezetékek áthelyezésének összes költségeit engedélyesek lesznek kötelesek viselni. 9. §. A szállítási dijakat engedélyesek belföldi ezüstpénzben számithatják, akép, hogy a mindenkori árkelet alapján megállapítandó szállítási dijakat országos értékben tartoznak elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett az engedélyesek megkeresése vagy a kormány rendelkezése folytán hónapról hónapra a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint, s rendkívüli esetekben rövidebb időközökben is a megelőző hason időközben fenállott ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 10. §. Az árszabások engedélyesek által időközben leszállíthatok egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában vagy csak a pálya egyes vonalszakaszaira, egyik, vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően, vagy növekvésük esetére nagyobb mérvben.
