Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.
Irományszámok - 1872-62. Határozati javaslat a képviselőház elé terjesztett válaszfelirati javaslatokra nézve
276 62. SZÁM. sével intéztessenek, ezen egyetértést és beleegyezést még egy külön harmadik közös külügyminister felállításával bonyolódottabbá tenni teljesen szükségtelen." Az vonathatik ki, hogy a közös külügyministerség megszüntetésével megelégesznek az 1867. XII. t. ez. 8. §-a rendeletével; és ez kizárná Magyarországnak a külügyekben önálló intézkedését. Mert a 32-ik bekezdés, mely e következő: „azon czél, mely eléretni szándékoltatott, sokkal biztosabban, s mind azon tekinteteknek, melyeknek szemmel tartását a trón s a monarchia érdekei javasolhatják, sokkal megfelelőbben érhető-el az által, ha egyrészt a magyar korona országai, másrészt Felséged többi országai és tartományai közt Felséged szentesítésének hozzájárultával alkotmányos úton, a két törvényhozás által megállapítandó módon szerződés köttetik, mely meghatározza, hogy mennyi és minő haderővel legyenek kötelesek a magyar korona országai Felséged többi országai és tartományainak, ezek viszont a magyar korona országainak védelméhez járulni; — és e kötelezettségnek minden eshetőség alkalmával í'oganatosithatása végett minő haderőt tartozzanak a szerződő felek úgy activ hadseregül, mint tartalékul készen tartani." Azon magyarázatra nyújt alkalmat, hogy alkotmányos alakban és szerződésileg bár, de lényegében mégis az 1867-iki közjogi törvények alapja a védkötelezettség fogadtatnék el; mely közjogi törvények a javaslat aláírói szerént is mélyen sértik a nemzetnek ősi államjoga iránti vallásos kegyeletét; mert a 38-ik bekezdés értelme, egy időre bár, de elhallgattatná a nemzetnek azon óhajtását, hogy a népek vagyonát felemésztő fegyveres békének vége vettessék. Mert a 40-ik bekezdés gátolná e nemzet által vallásos kegyelettel ápolt 1848-iki alkotmány szellemét és kifejlesztését.^ Tekintve tehát azt, hogy a bekezdések kihagyásával, a mellett, hogy az ország nyomasztó helyzete ecseteitessék, a nemzetnek ősi államjogához tántorithatlan ragaszkodása kifejeztessék úgy, miként a közbotránykozást okozott közerkölcstelenülés; a hazát végveszélylyel fenyegető öszpontositás a nemzet vagyonának meggondolatlan könyelmü pazar kezelése kiküszöböltetésének óhaja; a válaszfelirat czélja eléretnék az által, hogy nj'ujtassék alkalom a nemzetnek minden erőszak, — törvényellenes beavatkozásoktól menten, a választásokra nézve egyedül törvényes 1848.: V. t. ez. értelmében, — törvényes alapon választandó képviselői által nyilatkozni; s a jelzett bekezdéseknek az ősi magyar államjoggal összhangzásba hozatalával érhetik csak el az ország népének nyugalma, szellemi és anyagi jóléte: alólirt a következő határozati javaslatot terjeszti elő : „Utasítsa a ház, minden egyébb válasz felirati javaslatok félretételével e végre választandott bizottságát, hogy Simonyi Ernő képviselő és elvtársai által" beterjesztett válaszfelirati javaslatnak érintett 26., 32., 38., 40. bekezdéseit kihagyván, s ezek helyett a javaslatot a jelzett ősi államjog sarkalapjával összhangzásba hozván, úgy azon kifejezéseket is „Monarchia biztonsága érdekei" akként világítván meg, hogy Magyarországnak minden idegen avatkozástól, igy az osztrák monarchiától is függetlensége megóvassék, — ekként kijavított válaszfelirati javaslatát a ház elé terjessze". Óvjuk meg a magyar államjog elidegenithetlen, elévülhetlen sarkalapját. Ez alaptól a magyar nemzet érzelme soha el nem fordulhat. Vallásos szent kegyelet köti őt ahoz, melyet a jögerzet, a védelmében kiontott hazafivér emléke, az ősök szent hagyománya, az állami életfentartás kiirthatlan ösztöne, s a nemzeti önérzet, mely a polgár erénynek s a hazafiúi áldozat kézségnek forrása, a nemzet politikai hittanává emeltek. Pesten, 1872-ik évi október hó 1-ső napján. Beadja : Madarász József s. k., Fehérmegye sárkereszturi választókerületének országgyűlési képviselője.
