Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.
Irományszámok - 1872-20. Törvényjavaslat, a sopron-pozson-lundenburg-vágvölgyi elsőrendü mozdonyvasut kiépitéséről
162 20. SZÁM. Pozsonyig kiterjesztve 30 évi adómentesség mellett, de olykép kiépíteni, hogy e vonalért részére 20.000 frt jövedelemig mértföldenként 10.000 frt kamatbiztositás nyújtassák. Hivatali elődöm ez alapon megkötötte a nevezett consortiummal múlt évi június havában az egyezményt, azt azonban a képviselőház elnapolása miatt többé elé nem terjeszthette. Később , másnemű combinátiók folytán a consortium a kormánynyal folytatott értekezletek alapján a komarom-nagyszombati vonalrészt végképen felhagyván, csak a Pozson-Nagyszombat, Üzbég és Nagyszombat, jablonicz-lundenburgi vonal engedélyezését kérte. A tárgyalások folyama közben azonban ajánlatokat nyertem egy Sopronból Pozsonyon, Nagyszombaton, Trencsénen át Zsolnára vezetendő elsőrangú vasutak minden kamatbiztositék nélkül való kiépítésére, melynek azonban a Windischgrátz-féle consortium által építeni szándékolt pozsony-nagyszombati vonal oly fontos részét képezi, hogy annak más consortium számára engedélyezése esetében, az egész vonalra tett ajánlat kivihetetlen leendett. Ha a Windischgrátz-consortium által kiépíteni szándékolt vonalat, ezen ujabb vonallal összehasonlítjuk, lehetlen be nem látni emennek, mely sokkal hosszabb és a termékeny Vág-völgyét hasítja, az államra nézve nagyobb fontosságát, kötelességemnek éreztem tehát a pálya kiépítését lehetőleg az ujabb ajánlat szerint biztosítani. • A Windischgrátz-consortiumot egyszerűen mellőzni nem tartottam méltányosnak, habár az államnak még semmi kötelezettsége sem volt iránta, de már ajánlata a ministerium által elfogadva lévén, megvette a pozsony-nagyszombati lóvonatu vasutat, s így tetemes költekezéseket tettek. Leghelyesebbnek láttam odahatni, hogy az ujabb ajánlatottevők a régi consortiummal fusionáljanak, s így egyesült erővel építsék ki a hosszabb vonalat, miáltal a pénzerő is tetemesen gyarapodván, a pálya kiépítése annál inkább biztosíttatik. Ezen felhívásom folytán csakugyan létrejött az egyezmény, illetőleg fusio a Windischgrátz herczeg-féle és a gróf Brenner Ágost elnöklete alatt alakult consortiumok közt oly módon, hogy az egyesült consortiumok készeknek nyilatkoztak a Sopronból kiinduló, Pozsonyon, Nagy-Szombaton, Lipótváron és Trencsénen át Zsolnára vezetendő fővonalat, valamint abból a Sircznél kiágazó s Kis-Martonon át Nagyhöflányra, továbbá Nagy-Szombatnál elágazva Lundenburg felé az ország határáig, s végre Lipótvártól elágazva Üzbégig vezetendő szárnyvonalakat egyesült erővel kiépíteni. Az ezen uj consortiummal folytatott tárgyalásoknál az államra nézve még kedvezőbb feltételeket lehetett megállapítani, mint azok voltak, melyek a Windischgrátz-consortiummal eredetileg létesíttettek. Az uj megállapodások szerint ugyanis az elsorolt fő- és szárnyvonalak mint elsőrendű vasutak fognak az állam minden terheltetése nélkül, egyedül 30 évi adómentesség mellett kiépíttetni. A mi a vasút meritumát illeti, mindenekelőtt megjegyzendőnek tartom, hogy közlekedési eszközökben annyira hátramaradt hazánkban az állam hozzájárulása nélkül építeni szándékolt vasutakat — ha csak közgazdászati érdekeinkre káros behatást gyakorolható irányuk nem nyilván való — még ekkor sem kellene nehezítenünk, s az e részben nyilvánuló magán-buzgalom elé gátat vetnünk, ha e vasutak forgalmukra nézve nem is bírnának kiváló fontossággal. A szóban forgó vasútra azonban ezen általános elvi észrevételem nem lehet alkalmazható, a mennyiben e vasút át- s kiviteli forgalmunkat illető fontosságára eddig engedélyezett fővonalainkkal egyenértékű. Midőn ennélfogva a vasút engedélyezése iránt a megállapításokat létesítettem, különös figyelmet fordítottam arra, hogy e pálya olykép szereltessék fel, hogy az feladatának tökéletesen megfelelhessen.
