Képviselőházi irományok, 1869. XVI. kötet • 1441-1460. sz.
Irományszámok - 1869-1441. Jelentése a vallás- és közoktatásügyi ministerium felügyelete és kezelése alatt lévő különféle alapok és alapitványok jogi természetének megvizsgálására kiküldött 12 tagu bizottságnak
4 1441. SZÁM. A mi a vallás-alap eredetét és történetét illeti: A szegényebb cath. plebánusok segélyezésének szüksége már korábban is éreztetett ugyan, mert midőn II. Ferdinánd király a magyarországi összes egyházi rendnek kérésére 1625. deczember 11-én ünnepélyes alakban kiadott, az- iratcsomó 1. száma alatt látható diplomájában felhatalmazta az egyházi fő javadalmasokat, hogy ingó vagyonukról bizonyos módon rendelkezhessenek, illetőleg arról végrendeletet alkothassanak: ezt oly módon engedte meg, hogy az illető javadalmas végrendeletileg ingó vagyonának csak feléről rendelkezhessék — ebből is azonban a véghelyekre valamely legatumot hagyni tartozzék — ingó vagyonának másik fele pedig a felállítandó magyarországi papnöveldére, s ha ez tökéletes jó karban lessz, a szegényebb plébániáknak az esztergomi érsek s többi püspökök belátása szerinti javadalmazására fordittas sék — mind e mellett a vallás-alap igazi eredete III. Ferdinánd királynak 1650. augustus 6-án kelt, az iratcsomó 2-ik száma alatt látható diplomájában keresendő, melyben a nevezett király azon tekintetből, mert az országban volt belmozgalmak lecsendesítése végett meg kellett abban egyeznie, hogy a nem catholicus statusok, különösen pedig jobbágyok és nemtelenek a cath. plébánosoknak jövőre semmit ne tartozzanak fizetni; az eképen károsodott plébánosok segélyezése végett örökös alapítvány képen &zt rendelte, hogy a magyar, jelesül a pozsonyi kamara jövedelmeiből évenként 6,000 frt fizettessék a mindenkori esztergomi érsek kezéhez, ki ez összeget, ugy a maga, mint más püspökök diaecaesiseiben a károsult és szűkölködő plébánosoknak segélyezésére tartozzék fordítani, s annak hova fordításáról a kánonok szerint minden negyedik évben tartandó tartományi zsinatot kielógitőleg értesítse. Öregbedést nyert azután ezen alap III. Károly király 1733. február 4. kelt, s a 8-ik sz. a. ide mellékelt resolutiója által, melyben a nevezett király, midőn egy részről a III. Ferdinánd által alapított 6,000 írtnak innentul az általa e végett Pozsonyban felállíttatni rendelt pénztárba évenként pontosan leendő befizetését elrendelte, elhatározta egyszersmind, hogy ezen alapítvány időközben felszaporodott hátralékainak pótlására ugyanazon pénztárba, és szintén a szűkölködő plébánosok javára a királyi kamara jövedelmeiből évenként 4,000 frt, s e felett az I. Leopold által tett ünnepélyes fogadás teljesítésére uj plébániák felállítására szintén ugyanazon pénztárba ós hasonlóképen a - kamara jövedelmeiből évenként 6,000 frt fizettessék be, — ugy hogy ekkóp akkor már a szűkölködő plébániák javadalmazására, illetőleg ujaknak felállítására rendelt alapnak évi jövedelme 16,000 frtot tett. Ujabban nevelte ezen alapnak jövedelmeit III. Károly, 1733. észt. márt. 7-én a királyi helytartó-tanácshoz intézett 9-ik számú rendelete szerint azzal : hogy ezen alapnak Pozsonyban felállított pénztárába rendelte beszolgáltathatni a néhány évig üresedésben hagyandó szt-gothardi és pócsváradi apátságoknak, s az általa újonnan felállított szombathelyi püspökségnek minden jövedelmeit, valamint szintén a nagy-váradi püspökségnek 17,000 frtot meghaladó jövedelmét is, és oda utasította a helytartó-tanácsot, hogy az esztergomi érsek elnöklete alatt, az ezen királyi rendeletben személy szerint megnevezett helytartó-tanácsi tanácsosokból ós a magyar királyi udvari kamara által kinevezendő egy kamarai tanácsosból bizottságot alakítson, melyen ez a pénztárt czéljához képest kezelje, és jövedelmeit az egyes diaeoesisek kimutatandó szükségletei szerint ezeknek fedezésére fordítsa. III. Károly király imént említett 9-ik számú udvari rendeletében előrebocsátván, hogy a vallás előmozdítására a papnöveldék czélszerü felállítása és a lelkészeknek kellő javadalmazással ellátása főképen szükséges, panaszosan emelte ki, hogy jóllehett a török által elfoglalva volt hajdani püspöki székhelyek és jószágok a clerusnak már régen, még I. Lipót király által vissza adatván, ezek jövedelmeiből az emiitett hiányok maguk által az illető püspökök által pótolhatók lettek volna, ez mégis a diaecesisek legnagyobb részében nem törtónt meg; ós ennélfogva a királyi helytartótanácsot ezen hiányok pótlására irányzott több rendbeli, az emiitett 9. sz. a. királyi rendeletben bővebben körülirt nyomozásokra ós intézkedésekre utasította.
