Képviselőházi irományok, 1869. XVI. kötet • 1441-1460. sz.

Irományszámok - 1869-1441. Jelentése a vallás- és közoktatásügyi ministerium felügyelete és kezelése alatt lévő különféle alapok és alapitványok jogi természetének megvizsgálására kiküldött 12 tagu bizottságnak

1441. SZÁM. 17 jognál fogva boesát ki, ministeri ellenjegyzés, és igy az országgyűlés ellenőrzése alá tartoznak': a fő kegyúri jog egyházi jog lóvén, amik ahpján a király az egyházi javadalmast az illető egyházi méltóságra megválaszthatja, kinevezheti, de a javadalomnak világi javairól nem a fő kegyúri egyházi jog erejóvsl, hanem királyi jogával rendelkezik; mert az ország kebelében levő mindan java kai együtt az egyházi javak is az állam törvényei alatt állanak, s ha a kath. egyház jogosítva lenne arra, hogy az é javadalmasai által birtokolt javak felől nem az országnak, hanem az egyháznak törvényei rendelkezzenek, akkor a kath. egyház status lenne in statu, e tekintetben az ország törvényem kivül, és igy felettük állana, s a- nemzeti vagyonnak igen nagy része el lenne vonva a törvényhozás rendelkezése alól, a mi az állam fogalmával ellenkezik. Igazolják ezen nézetet mindazon törvényhozási intézkedések is, melyek az egyházi javak iránt, mikóp már feljebb is emlitve volt, a törvényhozás utján tétettek, igazolja különösen az 1548 : 12. t. ez., melyben egyenesen maga a törvényhozás intézkedik az iránt, hogy az elhagyott klastromok ós egyházak javainak jövedelmei hová fordíttassanak, s midőn addig, mig ezen törvény fennáll, észrevétel nem tétethetik az ellen, hogy az emiitett jövedelmek ezen törvény értelmében használtassanak, ugy más részről kétségtelen, hogy valamint minden törvényt, ugy az 1548: 12. t. czikket is a törvényhozás, ha jónak látja, megváltoztathatja, s más intézkedéssel cserólheti fel. Az egyházi javak jogi természete iránt a fenntebbiekben kifejtett nézeteinkből önként következik, hogy véleményünk szerint a vallás-alap törzsvagyonának tulajdona, vagyis a rendelkezési jog, ezen alaptörzs vagyona, annak ós jövedelmeinek kezelése ós hová fordítása felől az államot, a törvényhozást illeti, s ezen véleményünk támogatására a felljebb említetteken kivül, különösen a vallásalapra vonatkozva még csak azt emeljük ki, hogy ezen alap vagyonának nagy része a József császár által eltörlött szerzetes rendek és kolostorok javaiból állván, ezekről, akár magon szakadottak jószágainak, akar elhagyott klastromok jószágainak tekintessenek — rendelkezni mindig a törvényhozást illeti. Nem áll ellene ezen nézetünknek az 1790: 26. t. ez., melynek 12. §-a azt rendeli: „hogy az alapítványoknak (Fundationum) tulajdonára nézve — a* Szirmay, Hraborszky ós Apaffy-fóle alapítványoknak kivételével, melyekre nézve az Evangyólmieknek követelési joga fennhagyatott — a tényleges birtoklási állapot oly módon szolgáljon sinórmórtókül, hogy a katholicusok alapitványai (Fundationes) a katholicusoknak, az Evangyelmiekó pedig az Evangyelmieknek javára fordittasanak, s azok jövőben sem az egyik, sem a másik fél részéről vissza ne követeltethessenek * — mert a törvénynek ezen szakasza csak alapítványokról, kétségen kivül magánalapítványokról, s nem az ország fejedelmei által az ország közvagyonából alkotott alapokról szól, a vallás-alap pedig nem alapítvány, hanem as ország közvagyonából alkotott alap, nem Fundatió, hanem Fundus, s azért magyar királyi vallás-alapnak is, fundus religionis neveztetik. De az magában értetik, hogy feljebb kifejtett véleményünk csak a magyar vallás-alapra vonatkozik ; mert mindaz, a mi ezen alapból Horvát-Szlavonországot, s az oda tartozó határőrvidéket, ugy szinte Finmót, mint a magyar koronához tartozó külön testet ass b&. 57. és 88. sz. a. okmányok szerint illeti, a magyar vallás-alapból alkotmányos úton kiszakasztandó, ós ezen sajátjukról azután HorvátSzlavonországok ós Fiume maguk határozandanak. Mikor, mikóp, mily kétségen kivül szükséges egyéb kiegészítő intézkedések kíséretében éljen a törvényhozás a vallás-alap iránt őt megillető rendelkezési jogával? arról véleményt mondani feladatunkhoz nem tartozik, azt mindazáltal hallgatással nem mellőzhetjük, hogy a törvényhozás addig, mig jónak látandja, hogy ezen alap, miként ezt még több czólszerüségi tekintet is javasolja, eddigi rendeltetésére fordittassók, az ország jogainak s érdekeinek sérelme nélkül nem egyezhetik meg abban, hogy ezen alapnak kezelése a kormány kezeiből kivétessék, mert azontúl, hogy a vallás-alapra nézve az államot illető tulajdoni jognak fogalmából önként következik, hogy annak kezelése a kormányna.. kötelesKÉPYH. IKOM.&NX 1869/72. XVI, 3