Képviselőházi irományok, 1869. XV. kötet • 1373-1440. sz.
Irományszámok - 1869-1412. Törvényjavaslat a Mezőtúr-szarvas-orosháza-mezőhegyesi vasut engedélyezése tárgyában
256 1412. SZÁM. 2-ik melléklet az 1412 sz. irományhoz. Indokolás a mezőtúr-szarvas-orosháza-mezőhegyesi vasút kiépítése iránti törvényjavaslathoz. A tiszavidéki vasultársulat egy mezőtúri állomásáról kiinduló és Szarvason * át Orosházára az alföldi vasúthoz, innen pedig Mezőhegyesre, a szintén engedélyezés tárgyát képező arad-szegedi vasúthoz vezetendő vaspályára engedélyt kérvén, készséggel siettem a társulattal az e részbeni egyezményt létre hozni nem akarván egy oly vasútnak létesítését késleltetni, mely hivatva van oly vidéket az országnak nagy előnyökben részesíteni, mely gazdag téréin nyert terményeit közlekedési eszközök hiánya miatt, az év legnagyobb részén át elszállítani képtelen. Az e részben folytatott tárgyalásoknál az engedélyezésre nézve két mód ajánlkozott; az első szerint ugyanis a társulat a vasutat az állam minden hozzájárulása nélkül, csupán 30 évi adómentesség mellett építette volna — míg a másik szerint eddig élvezett kamatbiztositéka — a mezőtúr-mezőhegyesi vasút építési felszerelési költségeinek arányában felemeltetik. A kormány az engedélyezésnek az utóbbi módját találta az államkincstár érdekében a következő okoknál fogva kedvezőbbnek. A tiszavidéki vasút-társulat ugyanis már több év óta nem veszi igénybe a kamatbiztositást, mely e vonalaiba tényleg befektetett s kimutatott tőke után 5 1 ! 5 °/ 0-ban, a törlesztést is belórtve -— állapíttatott meg. Az utolsó évek eredménye szerint a társulat alaptőkéje összesen 48.153,270 frtot tett, melynek évi 2.593,970 frt kamatbiztositás felel meg. Ha éhez a- mezőtúr-szarvas-orosháza-mezőhegyesi vonalnak 4.600,000 frtot meg nem haladható szintén kimutatandó építési s felszerelési tőkéje - ezen maximai összegben hozzáadatik — akkor a kamatbiztositék fenntebbi összege évi 239,200 írttal, vagyis 2.743,170 írtra lesz emelendő. Szembe állítva ezen kamatbiztositási összeggel — a társulat eddigi vonalainak jövedelmeit, kitűnik, hogy még az esetre is, ha a mezőtúr-mezőhegyesei vonal tiszta jövedelmet épen nem hozna, a kamatbiztositéknak eme felemelése folytán az államra a legkisebb teher sem fogna háramlani. A tiszavidóki vasut-társulat eddigi vonalainak tisztajövedelme ugyanis 1870. évben 2.985,570 irtot, 1871. évben pedig már 3.434,000 frtot tett; jövőre pedig bizton számíthatni még nagyobb jövedelemre, mert mentül több része nyílik meg az ország dunáninneni részén engedélyezett vasutaknak, annál nagyobb forgalmat nyerend a tiszai pálya, mely oly rendkívül kedvező fekvéssel bír, kogy a legtöbb vasutunkkal jön összeköttetésbe. Jelen esetben tehát a társulat kamatbiztositókának felemelése csupán formaság, melynek azonban a társulatra nézve meg vau azon előnye, hogy az ujon engedélyezendő vasútra szükséges tőkét kedvezőbb feltótelek alatt szerezheti meg, az állam pedig ezen reá terhet nem rovó garantia elvállalása által, biztosítja magának" az engedélyezendő vasút jövedelme utáni adót, mely 30 év alatt igen tekintélyes összeget tehet ki, s melyet az adómentesség melletti engedélyezés esetében okvetlenül elveszítene.
