Képviselőházi irományok, 1869. XV. kötet • 1373-1440. sz.

Irományszámok - 1869-1388. Törvényjavaslat a törvényszékek illetőségéhez tartozó bünvádi eljárás ideiglenes szabályozásáról

Í44 1388. SZÁM. vizsgálóbíró és a ki r. ügyész közötti viszony részletesen nem szabályoztatott. Ott van ugyan a XXXIII. t. ez. 20-ik §-ában: hogy a vádlott ós a tanuk kihallgatásán kivül az ügyész minden bűnvizsgálati cselekménynél jelen lehet: de ott van az is, hogy csupán a szemlók határnapjáról értesítendő. E szerint nem értesítendő előre a házkutatásról, a vizsgálat czéljából szükséges tárgyak lefoglalásáról, egyáltalán nem értesítendő semmiféle vizsgálati cselekményről annak foganatosítása előtt, kivéve a szemlét. Nincs megálla itva továbbá, hogy mely határozatok ellen fellebbezhet az ügyész? s nevezetesen, hogy a vizsgálati fogság elrendelése vagy megszüntetése körül illeti-e őt a fellebbezés? végre, hogy a közbevetett fellebbezés megakasztia-e a határozat foganatosítását? Bűnvádi eljárásunk ezen hiányai, a helyzet tarthatatlansága, a kir. törvényszékeknek rövid idő alatti fennállása óta, már eddig is föltűntek, s több helyen zavart idéztek elő. Az ország nevezetes területén ugyanis ugy érteimeztetett az 1871. XXXIII. t. ez. 19. §-ának két utolsó alineája : hogy az ügyész csupán döntő határozatok hozatalánál nem lehet jelen a törvényszók ülésén; de az eljárás egyéb stádiumaiban, kötelessége jelenlenni, s indítványát az ülésben tartozik előterjeszteni. Több helyen az idézett szakasz utolsó alineája a törvényszék által akkép órtelmeztetett : hogy vizsgálat befejezése után az ügyész tartozik a pert előadni: csupán a tanácskozás megkezdése előtt köteles viszszavonulni; máshol — a felterjesztett hivatalos jelentós szerint — előadók egyáltalán nem rendeltetnek. Elegendő világosságot vet a helyzetre, a pesti kir. főügyésznek f. ó. február 22-ón 1013. sz. a. az igazságügyministerhez intézett fölterjesztése, s illetőleg e fölterjesztésnek következő kitételei : „A királyi ügyészek napról-napra sűrűbben fordulnak hozzám jelentéseikkel, melyekben majdnem kizárólag a büntető jog, s különösen a bűnvádi eljárás körében fölmerülő kérdéseknek miképen leendő megoldására, avagy a köztük s a kir. törvényszók között fennforgó nézetkülönbség megszüntetésére utasítást — intézkedést kérnek." „A mennyiben ezen jelentéseket saját határkörömben elintézhetem, törekvésem mindenkor oda van irányozva, hogy a fennálló törvényeknek és főképen az ujabb törvények szellemének érvényt szerezzek, a a törvényszéki gyakorlatot pedig azokkal öszhangba hozzam, s ez által a felmerülhető bonyodalmaknak, lehetőleg gyorsan elejét vegyem, vagy a íelmerülteket megszűntessem." „Ámde az ügyek mindinkább bonyolódnak, az ellentétek folyton élesebbé válnak, elanynyira, hogy a fennforgó körülmények között saját hatáskörömben a bajt orvosolni képes nem vagyok." „Mert a törvényszéki gyakorlat a régibb hiányos és részben elavult törvények mellett, az ország különböző vidékén más irányban fejlődött; az ügyészség intézménye pedig uj, s az e tárgyú törvények kétségtelenül azon föltevésben alkottattak, hogy azok a megfelelő modern büntető törvény ós egyöntetű perrendtartással egyidejűleg fognak életbe lépi. S most a kir. ügyészség jij szabású intézménye, a régibb törvények alapján vagy önállóan fejlődött különféle törvényszéki gyakorlattal áll szemben, melyek csak abban egyeznek meg egymással, hogy a kir. ügyészség eszméjével ós lényegével mindegyikük többé kevésbé ellenkezik. Ehhez járul azon gyakori körülmény, hogy egy-egy királyi törvényszéknél alkalmazott ügyészek és bírák az előtt különböző törvényhatóságoknál szolgáltak, s így különböző gyakorlatot tartanak törvényesnek, mi a bajt és zavart csak növeli. S az ellentétes nézetek ily tömkelegében nincs egy positiv vezérfonal, melyhez magamat tarthatnám, holott az egyes kérdések helyes eldöntése leggyakrabban az egész eljárás tekintetbe vételét igényli. „Ily irányadóul szolgáló törvények hiányában tehát .az elém