Képviselőházi irományok, 1869. XV. kötet • 1373-1440. sz.

Irományszámok - 1869-1384. Észrevételek az állami számvevőszéknek az 1870-ik évi államháztartásról szóló jelentéséhez előterjesztett pót-jelentése

112 1384. SZÁM. Mindennek a rendes ügymenet félbeszakítása nélkül, tehát a legrövidebb idő alatt kellene történni, a mi pedig tekintve az adóhivatalok túlterheltetését, csak is rendkívüli, és teljesen gyakorlatlan erők igénybevétele mellett, tehát csak rendkívüli és p^dig nem csekély költséggel, és akkor is csak kétes sikerrel volna elérhető. Eltekintve azonban ezen, mint minden átmeneti intézkedésnél okvetlenül előálló rendkívüli nehézségektől, az emiitett részletes elszámolás a rendes ügyvitelt is felette nehezítené ós az -adóhivatalok e részbeni teendőit annyira szaporítaná, hogy a mostani személyzettel feladatuknak megfelelni egyátalában képesek nem lennének, és ennélfogva az adóhivatalok személyzetének szaporítása szükségessé válnék, minek bizonyítására a többek közül csak az legyen felemlítve, hogy minden jelenlenleg 1 tételben számfejtendő, és naplózandó számból 8, illetőleg 16 tétel, 1 millió tételből tehát 8, illetőleg 16 millió elszámolási tétel keletkeznék. De nemcsak az adóhivatalok teendői szaporodnának, hanem a részletes elszámolás részletes könyvelést is feltételezvén — szaporodnának a hitelszámvevőség teendői is, és pedig oly mérvben, hogy az ekként szaporodott munka teljesítése végett a sz'lóváltsági osztály jelenlegi személyzetét legalább is négyszer annyira kellene emelni. Mindennek t-rmószetes következése pedig a költségeknek is tetemes növekedése lenne ; és míg egyrészt az ekként előálló költségtöbblet az általa elérendő haszonnal semmi arányban nem áüana, ugy másrészt annak fedezésére a törvény által megállapított kezelési költsógjárulékok elegendők nem lévén, okvetlen szükségesnek mutatkoznék a közjövedelmek igénybevétele, a mi azonban egyenesen ellenkeznék a törvónynyel, mely a szőlőváltsági műveletre né/.ve, az államnak csak közvetítését rendeli el. Egyébiránt nem is igen lehet belátni, hogy miért volna épen okvetlenül szükséges, hogy a hitelszámvevőség a szőlőváltsági befizetéseket és tartozásokat egyénenként tartsa világlath>n, a mint azt az állami számvevőszék olyannyira hangsúlyozz i ; mert ha éppen tudniakarja, vagy ha szükséges, hogy tudja hogy az egyik vagy másik váltságkötelezett mennyit fizetett be vagy mennyivel tartozik még, azt bármikor tudhatja a részletes könyvelés nélkül is. Hiszen az egyenes adóknál is, ugy a befizetéseket, mint a tartozásokat a pónzügyministerium számvevősége csak pénzügyigazgatósági kerületenként, a pónzügyigazgatósági számvevő osztályok pedig csak adóhivatali kerületenként, az adóhivatalok ismét csak községenként tartják nyilván, és csak ez utóbbiak vezetik az egyénenkénti nyilvántartást. Ha tehát ez eljárás az egyenes adóknál helyesnek bizonyult, a melyek az államra nézve kétségkívül nagyobb fontossággal ós érdekkel birnak, mért ne lehetne hasonló eljárást a szőlőváltságnál is alkalmazni? annál inkább, miután itt a hitelszámvevőség vezeti az adóhivatali kerületek szerinti nyilvántartást, és szükség esetében nemcsak a községet, hanem az adósok csoportját is kimutathatja, a kik tarlozásban vannak, az adóhivatal pedig bármikor az adós egyént is megnevezheti. Tégre még arra nézve, a mit az állami számvevőszék mint uuicumot a számvitelben előhoz, hogy t. i. valamely követelés után a kamatok ós mellókilletékek nem évrő! évre, hanom egyszerre 22 évre hozatnak előírásba, megjegyeztetik, hogy itt nem csupán csak kamat és mellókilleték fizetéséről, hanem évi járadékok általi törlesztésről van szó, a kamatok és mellékilletékek tehát csak egyes tényezői a járadéknak, melyet minden körülmény közt egy egésznek kell tekinteni ós melynek tényezőit egymáítól elválasztani sem nem lehet, sem nem szabad. Nem lehet tehát ugy, a mint az állami számvevőszók kívánja, a tőketartozást teljes összegben egyszerre, a kamat- és mellékilletékeket pedig évrői évre előirni, hanem mindenkor az évi járadékok, tehát valamennyi tényező esedékes összegét kell előírásba venni, a mint ez a hitelszámvevőség számlakönyveiben tettleg történik is, de mindamellett a nyilvántartás czóljából a főkönyvben az összes váltságtartozást, tehát a kamatokat ós mellókilletékeket is az egész törlesztési tartamra kell előírásba hozni.