Képviselőházi irományok, 1869. XIV. kötet • 1351-1372. sz.
Irományszámok - 1869-1351. Részletes jelentés az 1870-ik évi államháztartásról, az államvagyonról, az államadósságok ellenőrzéséről és az azok körül szerzett számviteli tapasztalatokról
1351. SZÁM. 53 volt-e a közös költségek 6. 44 %-ja? (i mennyi ugyanis az adóképessóg alapján a Horvát-Szlavonországokra esik), s abban az esetben, ha Horvát-Szlavonországok összes jövedelmének 55°/ 0-a felülhaladja HorvátSzlavonországoknak quóíáját (6. 44 °/ 0 ) Magyar-, Horvát- és Szlavonországok közös költségeihez, mennyi jár ki Horvát-Szlavonországok javára ? Az ezen elvek szerinti leszámolásnál kétségkívül sok oly tétel fog előfordulni, melynek törvényszerű közössége iránt egyoldaluiag határozni nem lehet, hanem szükséges a kormányközegek megállapodása; a mi egy ujabb okkal több arra nézve, hogy az állami számvevőszék sem a leszámolást, sem az abba való befolyást a saját, egyedül ellenőrző hivatásával összeegyeztethetőnek nem tarthatja. E tárgyalásoknak eredményeként jelentheti: hogy a pénzügy minis te r az állami számvevőszók emiitett javaslatát elfogadván, foganatosítását még a ministertanácsban való tárgyalása előtt kezdeményezte, a mennyiben 38,957. sz. a. az ajánlott bizottság összeállítására nézve az ez ügyben érdekelt ministereknól a szükséges lépéseket megtette. Szükségessé vált az állami számvevőszéknek kezdeményezése a Horvát-Szlavonországokat illető adóbátralék feloszt ísa tárgyában is. Ugyanis az 1868. XXX. t. ez. 30. §-a szerint Horvát-Szlavonországoknak az 1867-ik évvégéig bezárólag fennmaradt s behajtható adóhátralékaiból 63°/ 0 a nevezett országokat, 37% pedig a közös (horvát-magyar) kincstárt illeti. Miután egy részről azon eset, hogy a befolyt adóknak egy része HorvátSzlavonországok rendelkezésére bocsátandó, már beállhatott, s miután másrészről kétséges, hogy — tekintettel az 1868-iki zárszámadásban követett elszámolási elvekre, a magyar államnak az említett XXX. t. ez. 17. §-ban biztosított érdekei megóva maradnak, azon kérdés merül fel: minő elvek alapján számítandó ki a Horvát-Szlavonországok rendelkezésére netán bocsátandó összeg ? mennyi ez a jutalók ? ós ebből fordittatott-e már tényleg valami azon országok szükségleteire ? Ezeknek alapján, az állami számvevőszék a pénzügyminister előtt — 343./ eln. sz. a. 1871. augustus 11-ón kelt átiratában azon nézetének adott kifejezést, hogy szükséges volna az egyes adónemek szerint tüzetesen megállapítani és folytonosan nyilvántartani, mennyi volt a hátralék az 1867. év végével? mennyi íratott le ebből a múlt években, mint be nem hajtható követelés ? ós mennyi következőleg azon összeg, mely Horvát-Szlavonországok és a magyar állam közt felosztás alá esik? Az állami szám vevőszók egyúttal felkérte a pénzügyministert, hogy értesítse az egészben netalán eddig törtónt intézkedésekről, s arról is, hogy mely elvek szerint vétetnek számba az adóbefizetések Horvát-Szlavón országban ? mikópen biztosíttatik a közös kincstár érdeke azon eshetösséggel szemben, hogy az adóbefizetések vagy egószben, vagy legnagyobb részt a régi (1868. előtti) hátralékok törlesztésére fordíttatnak ? s hogy végre, mikép szedetnek be és számoltatnak el az országos és földtehermentesitósi alap régebbi cselekvő hátralékai ? Az állami számvevőszók ez oly igen fontos kérdésekre a pónzügyministertől további felvilágosítást ez ideig nem nyert. Helyszíni vizsgálat, Az államháztartásnak és számvitelnek lehetőleg hü ós pontos ellenőrzése czéljából az 1870. XVIil. t. ez. föltételezi az állami számvevőszék részér. 1 a helyszínén való vizsgálatokat is. A ministori hatóságok közvetlen vizsgálata által az állami számvevőszék meggyőződést szerezhet magának a tárgyalási iratok, számadások, okmányok, kezelési ós egyéb kimutatásokban előforduló tények valódiságáról és helyiségéről, ós csakis a közvetlen vizsgálatok alapján jöhet azon helyzetbe, hogy híven, lelkiismeretesen ós köz-
