Képviselőházi irományok, 1869. XIII. kötet • 1247-1350. sz.
Irományszámok - 1869-1348. A magyar királyi állami számvevőszék jelentése a magyar királyi ministerelnökhöz, az 1869. évi állami zárszámadásnak megvizsgálásáról
1348. SZÁM. 349 levonásával marad ..... 32.632,503 frt 07% kr. 80.391,720 frt. 76 1 /* kr. Előirányzat 30.396,600 frt - - 26.328,400 frt. — az eredmény tehát kedvezőbb . 2.235,903 frt 07 7a kr. — — kedvezőtlenebb — — 4.063,320 frt. 76 V, kr. a tiszta pénztári eredmény tehát kedvezőtlenebb ...... — — 1.827,417 frt 96 kr. a miből azonban az előirányzathoz képest valóságos hiánynak tekintendő csak — — 353,463 frt 2ON2 kr. miután az ingatlan vagyon . . — — 815,528 frt 78VZ kr. követelések pedig 928,801 frt 35V 2 kr. — — levonván a tartozásokat . . . 270,375 frt 657s kr. 658,425 frt 70 kr. szaporodtak, minélfogva mutatkozik mint fennt — — 1.827,417 frt 69 kr. Egyébiránt az állami számvevőszék az államvagyonra, illetőleg annak kezelésére vonatkozó nézeteit, s az azokból levonható következtetéseket tüzetesen aa 1870. évi államháztartásról elterjesztendő jelentésében fejti ki. Említés érdemel még az államvagyon kezelési eredményeinek vizsgálatánál felmerült azon körülmény, hogy ámbár az 1868. L. t. ez. által a gödöllői építkezésekre mi sem engedélyeztetett, mégis a zárszámadás X. füzet 36. és 37. lapoldal tanúsága szerint e czimen 392,377 frt ll J / 2 adatott ki. Az ezen kiadás igazolására bekivánt ügyiratokból kivehető ugyan, hogy annak jelentékeny részét azon összegek képezik, melyek az 1867. és 1868-ban véghezvitt építkezésekre adattak ki, de a forgalmi naplóban előlegként számoltatván el, csak 1869-ben kerültek véglegesen kiadásba, mindamellett a fönnebbi összegben az 1869. évben véghezvitt építkezésekből eredő költségek is foglaltatnak, sőt az 1870-re nyerendő fedezet reményében ós rovására is már előleges utalványozások történtek. Kitűnt továbbá a fönnebbi iratokból, hogy habár Ő Felsége elrendelte, miszerint a gödöllői kastély épitkezési költségei 1869-től kezdve a királyi udvartartás terhére számoltassanak el, mindazonáltal a magyar pónzügyminister azon okból, mert a királyi udvartartás 1869-ben e czélra elegendő fedezettel nem rendelkezett, hajlandónak nyilatkozott a vízvezetékre, üvegházra és egyéb építkezésekre szükségelt 95,000 frtnyi összeget az 1870. évi előirányzatba felvenni, melynek rovására 60,000 frt tényleg 1869-ben ki is szolgáltatott, tekintet nélkül arra, hogy az 1870. XI. t. czikkben a gödöllői uradalombau eszközlendő különféle építkezésekre elfogadott 100,000 frt az uj major építése által előlegesen engedélyezett 59,665 frt 13 kr. és a mácsai vadászkastély építéséből származó, de még ki nem fizetett, körülbelül 29,000 frtra menő végkielégítés által — majdnem kimerítve volt. Az állami számvevőszók a fönnebiekben felsorolt eljárást a törvény értelmével összeegyeztethetőnek, nem különben indokoltnak nem tartván, mit sem késett eme nézetének kifejezése mellett a pónzígyministert a fönnebbi körülményekre figyelmeztetvén, különösen hangsúlyozni: hogy a fönnemlitett 60,000 frtot csak is, mint a kir. főudvarmesteri hivatalnak adott előleget tekintheti, a melyre vonatkozólag szükzégesnek találja, hogy annak mielébbi megtérítésére a megkívántató intézkedések megtótessenek, önmagától értetvén : hogy az ezen, valamint más, az államháztartásnak netalán téves megterheltetése következtében visszatérítendő összegeknek erejéig Ő Felségének a beruházások iránt fönntartott szabad rendelkezési jogánál fogva, — annak idejében a kimutatott ingatlan vagyon értéke alább szállíttatik. Figyelmen kivül nem hagyható végre, hogy az ingó államvagyon tulajdonából a zárszámadás III. füzet 664. ós 665. lap kiadás 4. tótele alatt előlegként értékpapírokban 7000 frt adatott ki oly czélra, melynek fedezetére az ingó államvagyon hivatva egyátalában nem lehet, a miért is a fönebbi előleg megtérítésének kieszközlósére a pónzügyminisler felszólittatott. A zárszámadásban a magyar kincstárt véglegesen terhelő nyugdijakat illetőleg: az állami szám-
