Képviselőházi irományok, 1869. XIII. kötet • 1247-1350. sz.

Irományszámok - 1869-1347. A magyar királyi állami számvevőszék jelentése a magyar királyi ministerelnökhöz, az 1867. évi kezelési kimutatásoknak és az 1868. évi állami zárszámadásnak számtani megvizsgálásáról

1347. SZÁM. 327 a harmadik a vagyon mérlegben leli összes eredményeinek kifejezését. A pénzkezelés. A fennálló számviteli rendszer szerint az állam összes pénzforgalma a forgalmi naplóban pontosul össze, következőleg- a részletes számadásokból alakitott kezelési kimutatások főösszegének a forgalmi napló főösszegével a bevételeknél szintúgy, mint a kiadásoknál egyeznie kell. A fenálló számviteli rendszer továbbá a számadási óv a naptári évtől eltér, a mennyiben a számadási óv az utalványozásra három, a pénzkezelésre vonatkozólag pedig négy hóval tovább terjed, a mely intézkedés azért szükséges, hogy a kezelő pénztárak a folyó számadás hitelére teljesítendő pénztári müveleteket számadásaikban még ugyanazon év javára, vagy terhére számithassák. Az 1868. évi hitelre, illetőleg fedezetre vonatkozólag a zárszámadás tehát nemcsak a folyó eredményeket foglalja magában, hanem a jövedelem és költségre (előírási járandóságra) nézve a következő — 1869. év három első, a pénzkezelésre nézve pedig a következő (1869.) év négy első havára eső pénzműveletek azon részét is, mely a lefolyt évre vonatkozik, vagyis az úgynevezett pótkezelóst, melynek kitüntetése mint már említve volt, a törvényszerű hitelnyilvántartása czóljából szükséges mivel ismeretes, hogy a költségvetésileg meghatározott hitel a naptári óv lefolyásával ki nem meríthető, azaz gyakorlatilag ki nem vethető az, hogy a folyó évre vonatkozó bevételek ós kiadások ugyanazon évi deczember hó végéig el is számoltassanak. A kérdéses kezelési kimutatások vizsgálatánál az állami számvevőszéket kettős irány vezette, hogy t. i. megfelelnek-e az azokban foglalt részletes eredmények a forgalmi kezelésben kitüntett eredményeknek? és ha igen az azokban foglalt előírási ós lerovási eredmények hü kifejezést találtak-e a zárszámadásban? A mi ezen kimutatások héjszerkezetet illeti, az átmenet nehézségeinek tulajdonithatólag, nem található fel azokban azon mindenek felett kívánatos tisztaság ós következtessóg, mely biztos áttekintést nyújthat; sőt csak is hosszabb munka ós utánszámitások győzhetnek meg valakit: hogy az ezen számadási okmányokban kimutatott tótelek természetükhöz mórt rendeltetés szerint lettek valóban felvéve, valamint hogy e kezelési kimutatásoknak főösszege, a forgalmi kezelés keretén belől, az 1868. évi zárszámadásban, sokszor más alakban, más czimek alatt, de mégis tökéletesen ki van fejezve: mindazonáltal az emiitett számviteli kimutatások tüzetes egybevetése után egyrészt, másrészt pedig a fővároson kívüli hatóságok alatt álló több (közel 150) pénztár 16 havi összes számadásainak bekivánása ós betekintése, a központi hatóságoknál őszpontositott kezelési ágakra nézve pedig az eredeti könyvek ós számadások megvizsgálása után arról győződött meg az állami számvevőszék, hogy az eredeti számadások eredményei a fősommákra nézve teljesen, a tételenkénti részletekre nézve némi, azonban az összegre károsan be nem folyó eltérések kivételével, a mennyiben t. i, az egyes tételek, vagy a kezelési ágak, vagy a rovatok, vagy a pót- és folyókezelós közt lettek felcserélve, — a zárszámadás illető tételeinek valósággal megfelelnek. A kimutatott pénzkezelési eredmények részletes elemezésére térvén át, mindenek előtt, mint első kérdés merült fel az állami számvevőszék előtt, vájjon az 1867. évi számadás szerint ugyanezen óv végén fennmaradt pénzmaradványok a megfelelő összegekkel lettek-e 1868. évre áthozva? A magyarországi pénztárak naplóinak, az ezekről vezetett rovancsok és könyveknek gondos átnézése folytán igazolható: hogy a pénzügyi pénztárak készlete.