Képviselőházi irományok, 1869. XII. kötet • 1148-1246. sz.

Irományszámok - 1869-1243. Törvényjavaslat a dohányjövedék tárgyában

1243. SZÁM. 425 súlyosbítással, hogy a dohány, ha engedélyezett kereskedőknek el nem adatnék, vagy külföldre ki npja vitetnék, megsemmisítendő. 6. A dohánynak kivitelre való termeléséhez az engedély csak azon esetben adatott meg, ha ellenzárolható oly terjedelmes raktár birtoklása lett kimutatva, hogy legalább is két D öl raktár térség jusson egy telekzeti holdra. A 2., 8., 4. ós 5-ik pontban foglalt sérelmes határozatok, az 1868. évi XIV. t. ez. 13., 14. és 15. §§-ai által már némileg enyhitve lettek, az^n rendelet által, hogy a kivitelre termelt dohánynak, a termelő vagy a dohány kivitelére engedélylyel bíró kereskedő raktáraiba való elhelyezésére a határidő azon vidékekre nézve is, melyeken a kincstár részére dohány termeltetik, a termelésre következő óv január végéig, azon határidő pedig, mely alatt a dohánykereskedési engedélylyel nem biró és külföld számára termelő fél dohányterményét külföldre közvetlenül kivinni, vagy az engedélylyel biró dohánykereskedőnek átadni köteles volt, a termelésre következő óv october végéig kiterjesztetett, a péuzügyminister pedig felhatalmaztatok a kitűzött időhatárt a fél indokolt folyamodására azon esetben meghosszabbítani, ha azt a termelő vagy kereskedő oly rendes raktárba helyezte el, mely az ellenőrzés tekintetében teljes biztosságot nyújt, s ha a dohány rendesen bálozva és vászon takaróba foglalva a pénzügyi hivatalos zárral elláttatott. De ha a termelő ezen meghosszabbított határidő alatt sem árusithatja el kivitelre termelt dohányát akkor a pónzügyministernek jogában áll a még készletben talált dohányt vagy külföldre szállítás feltótele alatt benn az országban nyilvánosan elárvereztetni, vagy a termelő fél költségén külföldre kiszállíttatni és ott bármi áron eladatni, a tulajdonosnak a kijelölt határidőig bejelentett szándékához képest. A külkereskedést illetőleg, a szakbizottság felette nagy fontosságot tulajdonit olynemü intézkedéseknek, melyekben a külföld számára termelők a regié vezető személyeinek jó akaratán kivül magukban a szabályokban is találjanak biztosítékot és meg legyenek óva, nehogy túlságos siettetés, a csomózás és behálózás idő előtti eszközlése, ós így a czólszerü fülesztés ós kezelés megakadályozása által terményök qualitása el romoljók, s e végre javasolja 1. az 1868. XIV. t. ez. 13. §-át akkép módosíttatni, hogy a megbízható termelő dohányát, a termelést követő év január, illetőleg május hava végéig kellő ellenőrzés mellett saját belátása szerint kezelhesse, a mi akkép lenne eszközlendő, líogy a ezólszerü raktárokban elhelyezett dohányok január végével éá a forrasztás bevégeztóvel felméretvén, a súlyban talált különbség később a legközelebbi bev. hivatalnál tapasztalt apadási százalók szerint számittassók ki. Az ezentúl mutatkozó hiányért a termelő mindaddig, míg dohánya raktárában tartatik, felelős. A szakbizottság ugy vélte, hogy ez eljárás képesitendi a termelőt dohárja kellő kikészítésére, és egyszersmind megóvja az exporkereskedök. netaláni önkénye ellen. 2. Óhajtandóuak vélte topábbá a szakbizottság, hogyha a dohány-cultnra elöhaladásával a külkereskedés forgalmára netalán vállalkozó társulatok alakulnának, a melyek közraktárakban a dohányt elhelyeznék, s a termelőknek előleget adnának, a kormány azok sikerültót lehetőleg gyámolitsa. A bemutatott t. j.-ban nemcsak a szakbizottság javaslatinak van elég téve, hanem azonkirül is oly rendszabályokat tartalmaz az, melyek által a külföldi-e való dohánytermelés minden nehézségei megszüntetvén, a termelő azon helyzetbe tétetett, hogy terményét a legszabadabban kezelhesse ós elhelyezhesse. A mint már fenntebb a 4. §. taglalásánál kimutattatott, a<: egész országban alakulhatnak dohánytermelő kerületek, s mind a közsógenkinti, mind pedig az egyénenkénti legkissebb tér akkóp van mérsékelve, hogy az a dohánytermelés akadályául többé nem szolgálhat. A t. j. 56. §-ban a raktár helyiségének belső térfogata ott, hol a raktározási helyiség dohány forrasztás és kiképzésre használtatik, az előbbeni mérvnek felére, ott pedig a hol az kizárólag a már kiforrasztott dohány elhelyezésére szolgál, annak egy negyedére t. i. a valódi szükséghez mérve minden telekzeti hold után 1 illetőleg 1

/

2 D ölre van meghatározva, mi által a kiviteli dohánytermelés engedélyére kiszabott feltételek jelentékenyen könyitettek. Az 57. §-ban megengedtetik, hogy 1-ső osztályú vámhivatalok székhelyein dohányközraktárak álittathassanak fel, melyekben a kivitelre termelt belföldi dohányok kiforrott és bebálozott állapotban, végKfcpvn. IROMÁNY 18G9/72. XII. ő-t