Képviselőházi irományok, 1869. XI. kötet • 1081-1147. sz.

Irományszámok - 1869-1096. A kilencz osztály előadóiból alakult központi bizottság jelentése az igazságügyminister által előterjesztett 786-ik számu törvényjavaslat tárgyában - 1869-1097. Törvényjavaslat Magyarország cziméről

86 1097. SZÁM. 1302-ben volt: négy, koronát tartó férfiú, ily körirattal: SIGIL — S. PROVIM (sic) CIEHD . . . M COEOM (sic), Bedeus olvasása szerint: „Sigillum Cibiniensis provinciáé ad retinendam coronam" ; a többi szászszéké pedig korona alatt három tengeri tök-levél, ily felirattal: „S. minus septem sedium saxonicalium." A székelyek eredeti czimeréről Pálma „Spécim." 74. 1. ezt irja: „Nonnulli Siculis íerratum cubitum gladio coronam, cor caputque configentem adscribunt." Szerint vagy is inkább Ajtai Csereynek hozzá intézett levele szerint, ez lett volna a székelyek czimere 1437-ig, a midőn Zsigmond király „quando interdiu üli, notuque dormi, forisquae in coronae, patriaeque defensionem nunquam non paratos se luculentis simis argumentis identidem declararent, sollem, lunamque in perennis vigilantine signum antiquo seu inseri, seu reddi vento-volnit." A sast, a napot és a holdat és a hét várat együttesen legelőször használta, több czimer alakjával együtt, a XVI. század vége felé Báthory Zsigmond (1. ezekről gr. Kemény József a „nemzeti társalkodódban 1833-ban november hóban, Jákob Eleknek az 1867-ik évi ,,Századokéban megjelent czikkeit ós Bedeus id. könyvecskéjét). A három nemzetnek együttes heraldikai képviseletét megerősítette az 1659-kiszász-sebesi országgyűlés, s igy állapíttatott meg véglegesen a mai királyhágóntuli czimer. A Társországok közt legrégibb a mai Horvát- rógenten Sclavoniaországnak nevezett czimere, mert ennek nyestje két esilaggal „mardura", már III. Béla érmein előfordul, e körirattal: „Moneta regis pro Sclavonia." Azonban királyi pecsétekbe e czimer csak későbben vétetett fel. II. Ulászló a mai czimert, a rendek kérelmére, 1496-ban állapitota meg a szavakkal: haec arma, videlicet in uno scuto triangolari, duo flumina superius denominata per transversum directe depicta-in eorum meáTo superstitio campo scilicet penitus rubicundo predictum mardurem antiquum eorum insigne coloris naturális et proprii, reliqui autem duo campi eiusdem scuti duas partes exteriores praedictorum fluminum occupant, suat penitus depicti colore coelestino, in quorum superiore unam stellam, quod propter continuas bellicas exercitationes, inquibus praefatum Regnum nostrum Sclavoniae et eiusdem incolae adversum praedictos Turcas continuo agitantur sydus Mártis volumus appelare," etc. etc. Magyar királyi pecséteken legrégibb Dalmátország czimerónek használata, s épen ezért eredete körülményeit többé nem ismerjük. Használta ezt a mai horvátországi ostáblával együtt már ugyan Dusán István is „Romániáé, Sclavoniae, Albániáé Imperátor (1. rajzát Pálma: Herald R. Hungáriáé Spec. I. T.) Saját királyaink közt a három koronás oroszlánfőt legelőször csak Zsigmond vette fel czimeróbe; azóta Dalmatia czimere a Magyarországival folytonosan összekötve maradt. Ellenben a horvát ostábla; mivel ezelőtt a mai Slavonia czimere volt Horvátországé, elég későn jelenik meg a magyar országos czimerben, nevezetesen legelőször II. Lajos egyik érmén, azután II. Mátyás óta állandóan. Fiume kerületének czimere ugyanazon évben keletkezett, t. i. 1659-ben, melyben az akkori Erdélynek rendéi a szász-sebesi országgyűlésen a három nemzetnek együttes ezimerét, megállapították. Az adományozó okmány a fiumei czimert minden tekintetben meghatározván, itt sem keletkezése idejére, sem alakjára, sem szinelósére nézve kétség nem rordulhat elő. Természetes, hogy a tisztelettel ide mellékelt törvényjavaslatban és szines rajzban az anya azaz Magyarország czimerének adatik a legdíszesebb hely, a paizs közepén ; erre rangban, ugy hisszük, legjobban következik a Királyhágóntuli Magyarországé, melyet az eddig is használt heraldikai alakokat megtartva, javaslunk paizslábként alkalmazni. A három Társország czimere vórtfőkónt jelennék meg. Ezek közt a legdíszesebb hely Horvátországé levén, erre következnék Slavoniáó ós Dalmatiáó.