Képviselőházi irományok, 1869. XI. kötet • 1081-1147. sz.
Irományszámok - 1869-1145. Pauliny Tóth Vilmos 8 rendbeli törvényjavaslata, Magyarország anyagi fejlődésének előmozditásáról
438 1145. SZÁM. adóztatni és az által számos iparágnak keletkeztet és sikerét veszélyeztetni vagy épen csirájában elfojtani, ö élénkíteni akarta a müszorgalmat, azt lehetőleg gyámolítani, hogy ezáltal a heverő alapanyag helyett fejlett gazdag iparágakat bírjon adózási tárgyul. Hasonló eljárásnak kell törvényszerüleg Magyarországon is meghonosittatnia, hogy csírázó iparéletének az olcsó és könnyen beszerezhetők segédanyagok előnyeit nyújtsa s iparának gyors fejlődését biztosítsa. A só tehát iparczólokra akár segédanyagkóp más iparágak száraára földolgoztatik, akár tulajdon műiparában, mint az érez előállításánál felhasználtatik, a sóbányák helyén mázsánkónt 10 kron adandó. A károsítások megelőzésire oly ellenőrzést kövessen az állam, mint mely a nevezett statusokban észlelhető. A többi iparágak számára, hol a só közvetlenül mint olyan, de kisebb mórtékben íelhasználtatik, a fennebb érintett módon denaturizált só készen tartandó s az egész államban egyenlőn mázsánként 40 kron adandó. D) Asó mint kiviteli áruezikk. . A magyar állam sógazdaságánál megfontolandó még a só mint kiviteli áruezikk. Midőn látjuk, hogy Angolhon, Norvégia, Svédország és Oroszhon felé nagy mennyiségű sót évente (körülbelül 12 millió mázsát) kiviszen; midőn tudjuk, hogy Poroszország stasfucte-i sótelepe megnyitása után a sószegény Oroszos Lengyelország felé évente tömérdek sót szállít; midőn észleljük, hogy a cseh vegyószi gyárak, melyek a mezőgazdaság és ipar számára szükséges só-segédanyagokat készítik ós sójukat Poroszországból hozzák be, s ez nekik olcsóbba jön, mint a legközelebb vielicskai sóbánya sója; midőn Francziaország a Rajna német tartományai számára sót elad: nincs ok, mórt ne szállítana Magyarország mórhetlen sókészletóből és pedig a kínálkozó Odessa- ós Kiew-pályán a szomszéd Oroszországba sót ? Dózsakna, Torda nem esnek-e közelebb Oroszországhoz, mint a porosz ós angol sóbányák? S hasonló a helyzet a sónak Szerbiába, Bosniába s csaknem az egész Tőrökhonba való kivitelére nézve, hová a só még olcsóbban és az államkincstár számára még kedvezőbb körülmények mellett közvetlen közelből a Pontus-Adria és konstantinápolyi pályán a só szállíttathatnék. Osztrák-Magyarországból ugyan jelenleg is kivitetik só külföldre, hanem igen jelentéktelen mértékben. 1869-ben Osztrák-Magyarhonban 384,450 mázsa főtt és tengeri só hozatott be, Dalmatiába pedig, mely különben vámterületet képez, 51,220 mázsa. Kivitetett 1.098,999 mázsa 1.223,562 frtnyi értékben. Ebből Oroszországba kivitetett 737,672 mázsa (Grácsországból), Moldva- ós Oláhországba 25,764 mázsa s Dalmatián át Törökországba 84,563 mázsa. Az elégtelen összeköttetések nevezett országokkal s a magas szállítási költségek Osztrák-Magyarhonból a só kivitelét felette drágának teszik. A törvónyjavaslatilag jelzett 5 főforgalmi pályának létesítése után azonban a só Orosz- ós Törökország felé való kivitele egész máskép fog alakulni, s ezen módon a sónak kiterjedt kivitele külföldre dusásan pótolná a só egyedáruságának eddigi járadékát. Ezen módon Magyarország sókórdése NyHgot-Európa tartományaival azonosan a népesség általános előnyére, de az állam hatékony hasznára is az igazság szerint meg fogna oldatni. S hogy mindez állam javára létesíttethessék, nélkülözhetlen kivánalomkóp jelentkezik a törvónyjavaslatilag jelzett 5 főforgalmi pálya kiópittetóse. Pauliny Tóth Vilmos, képviselő.
